Csak módjával - Napi 1perces

Írta: ,

Kati mindig kínosan ügyelt a tisztaságra.

Akár a lakásáról, akár az autójáról, akár önmagáról volt szó. Tonnaszám vette a különféle tisztítószereket, bútor-, és padlóápolókat, lefolyótisztítót, fertőtlenítő-, és lemosó szereket, a kozmetikai cikkek garmadáról nem is beszélve.

Szemfesték, körömlakk, sampon, rúzs, barnító krém, hajlakk, alapozó – ezernyi kenceficét kipróbált és használt – smink nélkül már rá sem lehetett ismerni.

Aztán egy ködös délelőttön, amikor a bőrgyógyásza rendelője előtt várakozott (meg szerette volna tudni mitől lett kiütéses) a kezébe akadt egy szaklap, amiben egy cikk arról értekezett mennyi ártalmas vegyszert is ken magára az ember lánya, miközben próbál ápolt és csinos lenni.

Elborzadt a számok láttán – a vizsgálat után nem is érte váratlanul az orvos tanácsa: száműzzön az életéből mindent, ami parabéneket tartalmaz.

– Hát Te? Mit csinálsz? – kérdezte este a férje, amikor meglátta őt nagyítóval a kezében szaladgálni a fürdőszoba és a konyha között.

– Parabén-mentesítek – felelte magától értetődően, és a harmadik teli szemeteszsák száját is összekötötte.

– Attól vagyok ilyen… – húzta fel a pólóját, megmutatva kiütésektől megviselt bőrét.

– Sajnálom… – ölelte át a férje együtt érzően, majd félve folytatta, – De egyben örülök is, hogy így jártál.

– ?

– Legalább nem mérgezed tovább az egész családot!

Kati először majdnem felcsattant a megállapítás hallatán, majd amikor a teli zsákokra siklott a tekintete, megnyugodott: igaza van a férjének. Kati ezek után is kínosan ügyelt a tisztaságra – csak elővette a jó öreg ecetet, sót, és szódabikarbónát.