Búra alatt - Napi 1perces

Írta: ,

Gyógyszertár, sorban állás. Az előttem álló kislány láthatóan szenved bundabéléses overáljában, de nem boldogul a cipzárjával. 

Hiába húzogatja, az minduntalan beragad. Kövér izzadtságcseppek gyöngyöznek homlokán, szája lefelé görbül, kétségbeesetten megrángatja édesanyja ruháját:

– Anya! Melegem van! Segíts! – rimánkodik.

– Bírd ki még egy kicsit! Azonnal megyünk. Egyébként sincs itt meleg… Nem szeretném, ha megfáznál.

A kislány tehetetlenül az asztalhoz somfordál, és az oda kitett kancsóból vizet önt az egyik tiszta pohárba. A szájához emeli.

– Mit művelsz? – ugrik oda az anyja, és szinte kitépi a kezéből a pohár vizet.

– Szomjas vagyok! 

– ITT akkor sem ihatsz! Mit gondolsz, hány beteg ember beleivott ma már!

– Nyugodtan ihat belőle, alig 5 perce tettem ki a vizet, és az alaposan elmosott poharakat – szól közbe a gyógyszerésznő mosolyogva.

– Köszönjük, de nem! – hárít az anyuka. – A recepten lévő gyógyszereken kívül kérhetnék még valamilyen fertőtlenítő kendőt is, vagy fertőtlenítő folyadékot?

– Természetesen.

– Fizet, majd karon ragadja a gyereket:

– Gyere! Menjünk, nehogy összeszedj itt valami betegséget! – rángatja ki az ajtón.

Még látom, amint az utcára érve, idegesen kapkodva elővesz egy fertőtlenítő kendőt, és durván végigdörzsöli a kislány kezeit, az arcát. Az eszébe sem jut, hogy a hideg szél eközben vígan nyaldossa a kicsi izzadtságtól nedves tarkóját – garantálva a soron következő megfázást.