Birkaélet - Napi 1perces

Írta: ,

Beszélgetünk – azaz helyesbítek: ő beszél hozzám immár tíz perce. Én csak bólogatok. 

Meg sem próbálok közbeszólni, annyira el van foglalva saját gondolatainak tolmácsolásával, hogy úgysem hagyna szóhoz jutni. Határozott, eltökélt, bátor, mint minden valamirevaló mai 18 éves. 

– Ha túl leszek az érettségin és a felvételin, elhúzok innen. Minél messzebb, annál jobb. Ezért is adom be a jelentkezési lapomat az ország másik végében lévő főiskoláira, egyetemeire, hogy még véletlenül se itt kelljen leragadnom… Én nem fogok itt élve megrohadni. Itt nincs semmi, se munka, se szórakozás, se lehetőség… Langyos mocsár az, ami ha beleragadsz életed végéig fogva tart – indulatosan kevergeti a kávéját,  ki is löttyen a fehér abroszra.

– Anyám persze siránkozik egyfolytában: mi lesz veled, hogy boldogulsz, nem ismersz senkit; apám pedig abban reménykedik, hogy sehova sem vesznek föl, s beállok a béna büféjébe eladónak. De azt már nem! Soha. Érted? SOHA! Az ÉN bőrömbe nem fog levakarhatatlanul beleivódni az olcsó olaj, és a hagyma - undorító bűze! ÉN többre vagyok hivatott. Ki tudja? Lehet, ismert leszek… – álmodozva felsóhajt. 

– Milyen szakokra is jelentkezel? – használom ki a pillanatnyi csendet.

Rám emeli mélybarna tekintetét:

– Hm? Hát nem is tudom… ja! Beadom a tanítóképzőbe, az agrármérnökire, kommunikáció szakra, földrajz-történelem szakra, ja és a gyógyszerészetire is.

Homlokomig szalad a szemöldököm a felsorolás hallatán.

– Tök mindegy hova vesznek föl… csak vegyenek fel valahová. Eltiplizek innen, s csak, negyedévente ha hazajövök... akkor is csak azért, hogy vihessek egy kis hazait. Ha kell, még munkát is vállalok, csak ne kelljen, itt ragadjak… Én nem leszek olyan birka, mint a szüleim…

Felháborodok a szavai hallatán:

– Ja, csak olyan birka leszel, mint az összes többi nagyravágyó, aki azt hiszi, hogy konkrét célok nélkül is megválthatja a világot – csúszik ki a számon, és elégedetten látom, hogy elgondolkozik.

Röpke tíz másodpercig.

– Nem. Én nem a világot akarom megváltani. Én könnyebben akarok élni, mint ti – feleli, majd szedelőzködni kezd. – Én nem akarok vért izzadva pénzt keresni, és egy egész életet leélni úgy, hogy utálom, amit csinálok, és még bele is törődöm a sorsomba.

Határozott, eltökélt, bátor – csak kár (vagy éppen szerencse?), hogy elképzelése sincs a való életről… Nem fogom kiábrándítani…