Az ajándék - Napi 1perces

Írta: ,

Nem volt ápolatlan, nem volt koszos, nem volt alkoholista – mégis minden vagyona abban a nagy utazótáskában volt, amit a biztonság kedvéért mindenhová magával cipelt.

Nem merte otthagyni abban a fészerben sem, amit nyári szállásként, kegyelemből kapott annál az idős házaspárnál, akiknél cserében segített a ház körüli munkákban.

Szeretett ott élni, de tudta: ha jön a tél, mennie kell, mert nincs fűtés, a nagy ház küszöbén belül pedig ideiglenes szállásadói soha nem engedték.

De ezt nem is tartotta bajnak – semmi keresnivalója nem lett volna ott, így is nagyon hálás volt nekik a jóságukért, amit mindenképpen szeretett volna valamivel meghálálni. Ezért aztán rövid tanakodás és pénzszámolás után betért a kisváros egyetlen cukrászdájába, és a pultra borította a markában testhőmérsékletűvé szorongatott aprót – összes pénzét.

– Ezért kérnék süteményt: 2 darab krémest, 2 darab Rákóczi túróst, 2 darab zserbót, és ott azt a kakaós csigát.

Az eladónő láthatóan kétkedve kezdte el számolni a pénzt.

– Pontosan annyi. Kiszámoltam… Többször is… – mondta, és nagyokat nyelt a sok finomság láttán. – A kakaós csiga az enyém lesz… Vettem hozzá az automatából fél liter tejet… Az lesz a mai fejedelmi ebédem… – tette még hozzá mosolyogva.

Az eladónő becsomagolta a süteményeket, a kakaós csigát külön nejlontasakba tette, majd jó étvágyat kívánva hátat fordított a férfinak, aki boldogan lépett ki az ajtón friss szerzeményeivel, egyenesen egy biciklis elé toppanva.

A közelben tartózkodók a nagy csattanásra lettek csak figyelmesek. A férfi jajveszékelése betöltötte a teret.

– Fáj valamije?
– Megütötte magát?
– Hívjunk mentőt?
– Mi a baj? – kérdezték tőle többen is, de ő csak ült a tócsányi tej közepén, a menthetetlenül összelapult sütemények fölött, s potyogtak a könnyei.

Nem volt ápolatlan, nem volt koszos, nem volt alkoholista – csak nagyon-nagyon szerencsétlen.