Átmeneti állapotban - Napi 1perces

Írta: ,

Szerettem a kisvárosi cukrászda meghittségét. Semmi csillogás, semmi króm, csak meleg színek, puha kárpitok, lágy fények – igazi kis gyöngyszem volt a plázák hűvös eleganciájához képest. 

Arról nem is beszélve, hogy itt mindig kapható volt diabetikus sütemény, ami egy gyakorló cukorbeteg életében nem elhanyagolható szempont. 

– Milyen a meggyesed? – kérdezi a barátnőm.

– Isteni! Kóstold meg! – tolom közelebb, és ő kikanyarít belőle egy pici darabot.

– Tényleg finom, meg sem érzik, hogy nem cukorral készült… – lelkendezik.

A mellettünk lévő asztalnál sportos anyuka kávézgat a barátnőivel, miközben színesen ecseteli aznap elvégzett teendőit:

– Voltunk a bioboltban, vettem Flórának vitaminokat, Ádámnak kölest, magamnak fehérjeport. Voltam a fitneszteremben, bérletet váltottam, így biztos mindig szabadok lesznek a gépek, ha én megyek, beszéltem a személyi edzőmmel is: holnapra elkészíti az edzéstervemet, megrendeli a személyre szabott menümet. Ja, és a masszőrömnél átetettem az időpontomat egy órával későbbre.

– Anyuci! Ki kell mennem…  – hallom a halk suttogást mögülem. Hátrafordulok: copfos kislány álldogál az anyuka széke mögött, és a karját ráncigálja.

– Flóra! Maradj csendben… szóval: arra gondoltam, hogy egy-egy edzés után milyen jól fog esni elkínzott izmaimnak, ha alaposan átgyúrják. Mondtam is Ádámnak, hogy neki is jól jönne, de hallani sem akar róla…

– Anyuci! Nagyon ki kellene mennem… – szólal meg hangosabban a kicsi.

– Flóra! Nem látod, hogy beszélgetek… Ne zavarj! 

– De Anya! Ki KELL mennem! – toporzékol a kislány, fülig vörösödve.

– Engedd a pelusba… – mondja, majd a barátnői felé fordul. – Borzasztó ez a gyerek, hogy ennyire nincs tekintettel ránk… Alig vártam már, hogy szobatiszta legyen, de azt nem hittem, hogy ez mennyire fárasztó tud lenni. Tízpercenként rohangálhat az ember velük a mosdóba... ez az átmeneti időszak teljes őrület – sóhajtja, majd újult erővel folytatja:

– Ádám szerint egy masszázs annyira intim dolog, hogy nem szabadna vadidegenre bízni… Ő biztosan nem tűrné el, hogy egy idegen férfi, vagy nő markolássza – felnevet, majd szimatolni kezd:

– Ti nem érzitek ezt a furcsa szagot… – majd a fejéhez kap. – Te jó ég! FLÓRA! Mit csináltál? Csak nem?

A kislány megkönnyebbült mosollyal néz édesanyjára:

– De… Én szóltam…

Nesze neked, átmeneti időszak!