Állatvédők - Napi 1perces

Írta: ,
Riport készült az elhivatottságukról. Megható látni, hogy az izmoktól dagadó nehézfiúk miként érzékenyülnek el egy-egy állatkölyök láttán.

Riport készült az elhivatottságukról.

Megható látni, hogy az izmoktól dagadó nehézfiúk miként érzékenyülnek el egy-egy állatkölyök láttán. Megindító, amint erős karjaikba veszik az éhségtől szűkölő, riadt tekintetű ebeket, az éktelen nyávogásba kezdő vézna cicusokat. Tekintélyt parancsoló a megjelenésük – ahogy négy-öt izomkolosszus kiszáll az autóból, bevonul a tetthelyre, ellenőrzi a bejelentés valódiságát, majd intézkedni kezd –, s mint valami újkori adósságbehajtók vagy kommandósok, számon kérik a gazdit. 

– Ugyan már, miért nem etette a jószágot minőségi teljes értékű táppal?

– Nincs nekem arra pénzem… – feleli az idős asszony reszketve.

– És miért nem oltatta be, miért nem hordta orvoshoz, ha beteg lett? – kíváncsiskodik a menhely vezetője.

– Én magamat is elhanyagolom, nemhogy a kutyák után futkossak  – mentegetőzik pironkodva.

– Miért nem helyezte el fűtött kennelben? Vagy legalább kötötte volna hosszabb láncra! – érvel a kopasz férfi szigorúan.

– Miért nem ivartalanítatta, s egyáltalán miért is tartja, ha ily mostohán bánik vele? 

Számon kérnek, fejüket ingatják, majd az állatok iránti elkötelezettségüknek eleget téve több ezer forintos kutyatáp-adományt adnak az éhező ebek gazdájának. S teszik mindezt egy Isten háta mögötti kopott kis tanyán – az idős, beteg, járni is alig tudó Juliska néninél, annak sovány kutyáit védelmezve.

De az véletlenül sem jutott eszükbe, hogy egy szatyor élelmet is vigyenek – csak úgy emberbaráti szeretetből.