Áldozat - Napi 1perces

Írta: ,

– Nem. Én ezt nem fogom túlélni! Nem hagyhatsz csak így el! Nem ezt érdemeltem! – csüngött a férfin sírva, rimánkodva. 

– Nem ezt érdemelted? Miért? Szerinted mit érdemel az olyan, aki félredobva mindent: férjet, gyereket, kötelezettségeket, lángoló szerelembe esik a főnökével, és fél évig a színét se látni? 

– De én megbántam… Olyan vak és tudatlan voltam… Meg kell bocsájtanod! 

A férfi lefejtette magáról a nő kapaszkodó kezeit.

– Nem. Nem kell… Nem is lehet… Ennek a kapcsolatnak már örökre vége... – a csomagjaihoz lépett.

– Nem lehet vége! Hiszen TE könyörögtél, hogy jöjjek vissza. TE mondtad, hogy most még megbocsájtod, amit tettem, és döntsek mellettetek! – sikította a nő szinte önkívületi állapotban.

– Igen. ÉN. De meggondoltam magam. Nem lennék képes még egyszer végigcsinálni ezt az egészet… Nem élném túl, ha újra elhagynál egy másikért… Inkább lelépek én. – felemelte a táskákat.

A nő belátta: vesztett ügye van – semmi sem tartja vissza a férfit.

– És a gyerekek? Velük mi lesz? Mert NEKEM nem kell egyik sem koloncnak! – kiáltotta a férfi után. 

– Ne aggódj! Ezzel már akkor tisztában voltam, amikor megpattantál a szerelmeddel… Természetesen velem fognak élni… – visszalépett –, és csak hogy világos legyen: a bíróságon sem fogom visszafogni magam, ha akadékoskodni fogsz a válásnál… 

– De én… Én feladtam miattatok mindent! – zokogta a nő. – Hozzád mentem, pedig nem is szerettelek. Szültem neked két gyereket, s félredobva a karrieremet, évekig itthon maradtam velük. Ennyi áldozat után nem érdemlek még egy esélyt?

A férfi szikrázó szemekkel nézett rá:

– Jól látod: NEM. Aki a házasságát, és az anyaságát áldozatnak tekinti, nem érdemel semmi jót… – sziszegte, majd elviharzott.

A nő nyüszítve rogyott a földre, egyszeriben omlott rá a világ összes fájdalma. Pár perc múlva letörölte a könnyeit, körbenézett, majd, mint aki rossz álomból ébred megrázta magát.

– Igazán kár, hogy az új főnököm állítólag nem szereti a nőket… – sóhajtotta, majd elmosolyodott. – Habár egy próbát megér…