A szeretet ereje - Napi 1perces

Írta: ,

Daliás csikósok hetyke lovakon, feldíszített hintók, népviseletbe öltözött emberek – szüreti felvonulás zajlik, hagyományőrző módon immár sokadszor.

A falu apraja-nagyja követi a menetet, s nézi a jól megkoreografált táncbemutatókat, lelkesen tapsol a népdalkörnek, jókat nevet a vicces összekötő szövegeken.

Mariska néni – aki betegségei miatt csak igen ritkán képes kimozdulni otthonról –, most mindenhová követi elektromos kocsijával a fellépőket. Nem véletlenül, hisz mindhárom unokája szerepel a műsorban. Tapsol, integet, fényképez, puszit oszt, dicsér... majd kicsattan a büszkeségtől és a boldogságtól.

– Nézd már, hogy kivirult a vénasszony… Tegnap még a halálán volt, amikor az ebédet vittem neki… – hallom a hátam mögül az epés megjegyzést.

– Ja. A múlt hétvégén én voltam készenlétben, kétszer kellett kihívnom az ügyeletet hozzá. – Úgy jajveszékelt, hogy még a szomszédos utcában is hallották… – jön a válasz.

– Nézd, hogy emelgeti az unokáját! Bezzeg, ha takarítani megyek hozzá, még arra sem képes, hogy egy kispárnát arrébb tegyen… De parancsolgatni bezzeg van ereje: tedd ide, hozd ide, nem jól van, mosd fel újra, nincs élén a ruha. Már sokszor legszívesebben otthagynám, de nem szeretném ha kirúgnának miatta… – hallom a bosszús sóhajt. 

– Nézd! Most még járni is milyen biztosan tud! – szörnyülködnek mögöttem.

És valóban: Mariska néni korát és betegségeit meghazudtoló gyorsasággal pattan ki elektromos kocsijából, amikor megpillantja a földön lehorzsolt vérző térdét sírva szorongató kis unokáját. Nem hiába: a szeretet ereje bármire képes… 

Ezt kellene megjegyeznie a gondozónőknek is.