Használt és kihasznált embereket lelkiismeret-furdalás nélkül, majd amikor már nem tudott több bőrt lehúzni róluk, nemes egyszerűséggel eldobta őket, mint egy kifacsart citromot.

Így jutott egyre feljebb és feljebb a ranglétrán, és így szerzett egyre nagyobb vagyont, s egyre elviselhetetlenebb modort. Nők tucatjai hevertek a lábai előtt, felajánlkozva neki testestől-lelkestől, s ő kedvére válogathatott közülük.

Kivéve Etelkát, aki ellenállt minden próbálkozásának. Nem hatották meg a virágcsokrok, amiket naponta küldözgetett, a bonbonok és csokoládék, amiket az íróasztalára csempészett. 

A vacsorameghívásait sorra elutasította, a  mozi és koncertjegyeket egyszerűen visszaküldte. Eleinte azt hitte, csak kéreti magát, aztán úgy gondolta, így akar egyre nagyobb és nagyobb ajándékokat kicsikarni. 

De mostanra, amikor már egy 3 szavas levél kíséretében visszaküldte a karláncot, amit küldött neki, éktelen haragra gerjedt. VELE még ILYEN SOHA nem történt! Mit szólnak az ellenfelei, a munkatársai – ilyen kudarc még soha nem érte. Képtelen volt uralkodni az indulatain: a megalázottság érzésétől szinte betört a nő irodájába.

– Nem tudom, te miért hiszed magadról, hogy különb vagy a többinél! – sziszegte gyűlölettel.

Etelka meglepetten nézett a férfira:

– Én semmi ilyesmit nem hiszek… Egyszerűen csak nem vagyok felkészülve egy új kapcsolatra – felelte szemlesütve.

– Akkor nem velem van bajod? – csillapodott le a férfi.

– Nem. Nagyon vonzó vagy, és a hiúságomat is legyezgeti az érdeklődésed, de… De még nem tudok megbízni senkiben.

A férfi megkönnyebbülten rogyott le a székre.

– Lehetne egy kérésem?

– Mi lenne az?

– Megtennél nekem egy apró szívességet?

– ?

– A látszat kedvéért eljátszhatnánk, hogy Én vakartalak le magamról, s nem Te utasítottál vissza?

Etelka alaposan végigmérte a férfit, s megnyugodva konstatálta: jól döntött, amikor visszautasította a közeledését.

– Persze. ha ez minden álmod…

Semmit sem tett ok nélkül – ahová ő elért, ott nem vallhatott kudarcot.