A gyűjtő - Napi 1perces

Írta: ,

Mindenki gyűjt valamit. Van, aki az ünnepi papírszalvéták bolondja, más érmekre, bélyegekre költi a pénzét, van, aki régi rádiókkal rendezi be a kisszobát. Lajos azonban különleges eset volt: ő gyűjtött mindent, amit csak lehetett.

 Lomtalanításokkor elsőként járta végig az utcákat, nyikorgó talicskájával az őrületbe kergetve a hajnali négykor még aludni szándékozókat.

Vitt mindent: kiszuperált tévét, kornyadozó virágot, széttört zárszerkezetet, megunt könyveket, régi újságokat, hiányos sakk-készletet. Ha egy romos házat bontásra ítéltek, addig az illetékesek nem foghattak munkához, amíg ő át nem bogarászta a szobákat, s össze nem szedte a lyukas lábasokat, a letört ágylábat, a penészes rojtos szőnyegeket, vagy a befőttes üvegeket.

De ugyanolyan lelkesedéssel szedte ki a félbe tört téglákat, cserepeket, hullámpala darabokat, fahulladékot az építési törmelékből, mint ahogy kikunyerálta a helyi vendéglőstől az ételmaradékot, és a boltostól a kiürült dobozokat is.

Senki sem értette mihez kezd ennyi kacattal, s hogy egyáltalán mi szüksége van ilyesmikre, amikor gyönyörű házban él, s megvan mindene. Amikor ezt szóvá tették neki, csak ennyit válaszolt:

– Azért van meg mindenem, mert megbecsülöm azt, ami másnak már nem kell…

S milyen igaza volt: a kidobott műszaki cikkeket megjavította, a szőnyegeket kitisztította, a kornyadozó szobanövényt életre keltette, ami széttört, megragasztotta – és eladta a használtcikk piacon; a tégladarabokból melléképületet épített, a dobozokat, újságokat eltüzelte.

Lajos különleges eset volt – megélt mások pazarló életviteléből.