Vírusirtás: Minél előbb, annál jobb

Írta: ,

A hepatitis C fertőzést régen sok érintett megbélyegzésként élte meg. Egyre többen tudják, hogy nem tehetnek a fertőzésről, de tehetnek azért, hogy vírusmentesek legyenek. A betegség gyógyítható, de orvoshoz kell fordulni és tájékozódni kell, például a Vírusos Májbetegek Országos Egyesületénél.

HCV fertőzöttnek lenni más volt régen, mint ma. A betegséggel kapcsolatos közgondolkodás folyamatosan változik. Sokan tudják, hogy a HCV fertőzés nem a „rosszéletű emberek bélyege”.

A különböző hepatitises betegek érdekeit képviselő betegszervezetek, többek között a Vírusos Májbetegek Országos Egyesülete (VIMOR) is, rengeteget tesznek a társadalom tájékoztatása érdekében. Elég a www.vimor.hu-ra kattintani, hogy az ember információhoz jusson. Emlékszem, nagynénémnek milyen sokat jelentett az, hogy a fertőzéssel kapcsolatos kérdéseire választ kaphatott és sok fontos, a fertőzéshez kapcsolódó témát elolvashatott. „A portált böngészve döbbentem rá először, hogy nem vagyok egyedül és nincs mit szégyellnem” – mesélte.

Magyarországon a fertőzöttek száma akár 70 000 is lehet. Spontán gyógyulás az érintettek 20-25 %-ánál következik be. Ez az első hat hónapban történhet meg.

A VIMOR egyik előadásán tudta meg, hogy Magyarországon a fertőzöttek száma akár 70 000 is lehet. Spontán gyógyulás az érintettek 20-25 %-ánál következik be. Ez az első hat hónapban történhet meg, tájékoztatott dr. Makara Mihály, a Szent László Kórház hepatológus főorvosa. Sokan vannak, akik fertőzöttek, de mivel a vírus nem okoz panaszt, nem mennek orvoshoz.

Ez a kórkép akár évtizedekig sem okoz speciális tüneteket, egyszerűen „nincs miért orvoshoz fordulni”. A kezeletlen betegség előre haladásával azonban egyre közelebb kerül az a pont, amikor elkerülhetetlenné válnak az életveszélyes szövődmények, a májszövet pusztulásával és kötőszövetes átépülésével járó májzsugor, vagy akár a vírus legrettegettebb következménye: a májrák. Korábban még az orvosok sem voltak tisztában azzal a ténnyel, amit ma, a tudomány fejlődésének köszönhetően már szakmai irányelvekben rögzítenek: ha nincs tünet, akkor is fontos a vírusirtás, mert számít a későbbi szövődmények kialakulása szempontjából, hogy minél kevesebb időt töltsön el a kórokozó a szervezetben.

Nagynéném azt már tényleg csak nagyon sokára vallotta be, hogy már azon a délutánon, mikor közölték vele, hogy HCV fertőzött, utánanézett mindennek. Tisztában volt vele, hogy évtizedekig tünetmentes lehet, de azzal is, hogy ha nem tesz semmit, ennek a betegségnek a súlyos szövődményei „viszik majd el”. Sajnos a szégyen és a félelem meggyőzte, hogy „addig nincs gond, amíg nem fáj”és nem ment szakemberhez. De nemcsak a betegséggel járó megbélyegzés tartotta vissza. Keveset tudott az elérhető terápiákról, esélyekről, hozzáférhetőségről.

Forrás: Chagpg/Depositphotos.com

„Kilátástalannak érzem ezt az egészet” – mondogatta akkoriban. Hogy mégis tegyen valamit önmagáért, csatlakozott a VIMOR-hoz. Hogy én is tegyek érte valamit, elkísértem a rendezvényekre.

Először a Semmelweis Egyetem II. sz. Belklinika előadójába jártunk meghallgatni a VIMOR elnöke, dr. Werling Klára docens asszony és dr. Nemesi Krisztina alelnök által szervezett előadásokat, aztán tagjai lettünk a VIMOR Klubnak is, ahol az előadások meghallgatása mellett sorstársakra is leltünk.

A vírus kiirtása egyéni és társadalmi szinten sem álom, hanem reális lehetőség, amellyel jó eséllyel megelőzhető a májdaganat és az összes többi halálos szövődmény is. A legújabb terápiák elérése ugyanakkor korlátozott: egy szakmai szempontok mentén felállított várólista alapján juthatnak hozzá a betegek. A várólistára kerülésről a hepatológia centrumokban dolgozó szakorvosok döntenek a betegek általános egészségi állapota és helyzete alapján. Mindenki számára eljött az idő: lépni kell!

Jelen cikk az AbbVie Kft. Támogatásával készült.

Jelen dokumentum általános tájékoztatási céllal készült és nem helyettesíti az egészségügyi szakemberrel történő konzultációt. Konkrét panasz, kérdés esetén kérjük, forduljon kezelőorvosához!