A kék zónák a világ olyan régiói, ahol a népesség rendszeresen egészséges öregkort él meg. Az egész bolygón mindössze öt kék zóna létezik, és a kutatások szerint ezeket a zónákat több tényező kombinációja jelöli ki, amelyek a táplálkozástól és az időjárástól kezdve a vallásig terjednek. Az egyik ilyen kék zóna Costa Ricában található.
A várható élettartamot tekintve a japánok vannak a legszerencsésebb helyzetben, itt átlagosan 83,7 évig élnek az emberek. Magyarország 76,16 évvel az 53. helyen szerepel, Costa Rica pedig a 30. a listán 79,6 évvel.
Vagyis vannak országok, ahol tovább élnek az emberek, de van Costa Ricának olyan régiója, ahol ennél sokkal magasabb a várható élettartam, és ahol nemcsak sokáig, de egészségesen élnek az emberek.
Az egészséges élet persze sok mindenből származtatható: közösség, céltudatosság, a szabadban való tartózkodás, aktív életmód. És persze a jó egészségügyi ellátás, ami Costa Ricában nem mindenhol adott. Létezik azonban egy szerencsés keresztmetszetben található térség. Az igazi kék zóna megtalálásához Nicoyába kell menni.
Mano vuelta a kék zónában
A kék zónák kutatói szerint természetesen nagyon fontos például az étrend, különösen a sok zöldség és a kevés hús fogyasztása. Nicoyában a kukoricát mindenhez használják, a pástétomtól a levesekig. Erjesztve chicha és chicheme nevű alkoholos italokat készítenek belőle, vagy pörkölve és őrölve pinol-t, amelyből olyan ital készül, mint a malátás Horlicks. A térségben erős a közösségi érzés is, az egész város összefog egy-egy új ház építésénél. Ezt a koncepciót „mano vueltának” hívják, ami nagyjából annyit jelent, hogy „munka a közös javakért”.
Fogyasztói társadalom helyett integrált életmód
„Az emberek mindig keresnek valami trükköt, ami segít nekik tovább élni” – mondta a BBC újságírójának egy helyi lakos – „De nem élhetünk fogyasztás és kapzsiság jegyében, hogy ezt szuperélelmiszerekkel ellensúlyozzuk. Integráltan kell élni: aktív életet; kedves életet; közösségi életet. Ha valakinek a faluban új házra van szüksége, mindannyian összejövünk és felépítjük. Amikor valaki levág egy disznót, mindannyian összejövünk és megosztjuk azt. Senki sem eszik túl sokat, de mindannyiunknak jut belőle. És felváltva gondoskodunk egymásról.”
Pachiato, a falu egy 100 éves tagja lóháton érkezett haza, amikor a BBC újságírója találkozott vele:
„Egész életemben sabaneróként – tehénhajtóként – dolgoztam, így a lovaglás természetesebb számomra, mint a gyaloglás. Soha nem végeztem külön edzést, de nagyon aktív életet élek.”
Amikor az idős férfit a riporter arról kérdezte, mi fontos az életben, milyen bölcsességet ad át a gyermekeinek, unokáinak és dédunokáinak, Pachiató azt felelte:
„Életem során nem voltam nagy ember, jelentős személyiség vagy bármi ilyesmi -, de mindig jó barát voltam. Szeretni kell magadat, és másokat is. Mert ha szeretsz egy barátot, nem kívánhatsz semmi rosszat másoknak. Ez megakadályozza, hogy a belsőd romlásnak induljon.”
Nyitókép: swissmediavision/istockphoto.com