Minden érzékszervedet jól ismered? Mennyit fogsz fel a világból?

Írta: ,

„Azt hiszem el, amit látok!” – mondják sokan, és ez így is van jól. De vajon valóban mindent a szemünkkel kell látnunk, a fülünkkel kell hallanunk? Nem lehet, hogy azért vagyunk ennyire földhözragadtak, mert bizonyos ingereket nem jó érzékszervekkel akarunk érzékelni?

A válasz ott van a szemünk előtt

A kommunikáció definíciója megmondja a „tutit”, csak nem nézünk a szavak mögé.

A kommunikációhoz szükség van egy „feladó”-ra, egy „címzett”-re, és az „üzenetre”, ami gyakorlatilag egy kód (nyelvi és nem nyelvi jel), ami a jel minőségétől függően különböző csatornákon jut el a másik félig – azaz hallható, látható, tapintható, stb.

Tehát ha mi hangon keresztül kívánunk kommunikálni a másik féllel, azt a fülével fogja érzékelni, nem az ízlelőbimbóival. Éppen ezért furcsa, hogy az ember mindent látni szeretne, mielőtt elhinne bármit is.

Az ízeket, illatokat, hangokat nem lehet látni, mégis egyfajta kommunikáció, közlés mind – a megfelelő adóval, vevővel és csatornával, melyeket mi választunk ki, ha érteni akarjuk az üzenetet.

Érzékszerveink

A világból csak azt érzékeljük, amire érzékszerveink, „egyszerű” szerkezeteik kapcsán képesek. Ezért hisszük el azt, hogy csak ezekből a dolgokból áll a világ.

Tudjuk, hogy például a kutyák szaglása tágabb tartományok között mozog, a sas látása pedig sokkal-sokkal jobb. Tisztában vagyunk azzal, hogy testünk minden funkciója – főleg az agyé – még nincs teljesen feltérképezve.

Az emberi test túl komplex ahhoz, hogy kijelentsük: teljesen ismerjük. Attól, hogy mi nem tudunk valamiről, még létezhet, így ésszerűnek tűnik az a feltételezés: létezhet olyan érzékszerv, melyet nem, vagy alig, esetleg tudattalanul használunk.

Elgondolkodtató, hogy a fény spektrumának csak 8 százalékát érzékeljük, a füllel érzékelhető hangtartomány kb. 20Hz és 20 kHz közé esik. Eközben tudjuk, hogy a természet nem pocsékoló, tehát mindennek van valamilyen funkciója, minden hasznos céllal létezik.