Jelek, hogy te is hipochonder vagy – mit tehetsz ellene?

Írta: ,

Nagyon vékony vonal húzódik a „lehet, hogy valami bajom van” és az „elvágtam a kezem, meg fogok halni” között – nem is hinnéd, mennyi hipochonder él a világon úgy, hogy nem is tud róla, hogy valójában mentálisan beteg. Mert a hipochondria is egy betegség, ami odafigyeléssel kezelhető – sokkal könnyebb dolguk lenne az ettől szenvedőknek akkor, ha időben rájönnének, mi a bajuk, és dolgozni kezdenének azon, hogy enyhítsék a tüneteiket.

1/6 A hipochonder folyton szorong

Mind ismerjük a helyzetet: egy görcs a nagylábujjban vagy egy furcsa folt a karon, és már guglizzuk is, mi bajunk lehet (általában a legrosszabb, természetesen: rák, fájdalom, halál, satöbbi). Ez néha normális, hiszen az Internet előretörésével egyre ügyesebben tudjuk mi is kikeresni, mennyire érdemes aggódnunk egy-egy tünetünk miatt, ritkábban rohangálunk így az orvoshoz, és még ha el is megyünk, a betegségek leírásának hála tudjuk, mire figyeljünk, és milyen tüneteinket emeljük ki a dokinak.

A hipochonder ember azonban ezt már tökélyre fejleszti, és a legkisebb sérülés, fájdalom vagy furcsa érzet mögött is komoly betegséget sejt. Ez az egész rányomja a bélyegét az életére, folyton aggódik, görcsöl és szorong, túlságosan óvja a szervezetét, és egyáltalán: napjainak jelentős részét a teszi ki, hogy az egészségéért aggódik.

Tipikusan férfibetegség? Kép forrása: tumblr.com, misces

2/6 Tipikusan férfibetegség?

A hipochondriát ma már betegségszorongásos zavarnak is szokás nevezni, ami jól mutatja, hogy szerencsére egyre inkább komolyan veszik a problémát a szakemberek is. A hipochondria ugyanis nem csak azt jelenti, hogy valaki többet jár orvoshoz – a folyamatos félelemérzet átveheti az irányítást a beteg egész élete felett.

Korábban úgy gondolták, hogy a hipochondria jellemzően férfibetegség (a női hisztéria megfelelőjének tartották), de mára kiderült, hogy legalább annyi nő szenved tőle, mint férfi – mi maximum inkább elhallgatjuk, míg a férfiak hajlamosabbak hangot adni az aggodalmaiknak.

A harmincasok betegsége Kép forrása: tumblr, thiswaydie

3/6 A harmincasok betegsége

A hipochondria valójában bármikor kialakulhat, de jellemzően a harmincas éveikben járó férfiak és nők szenvednek tőle leginkább. Valójában nagyon nehéz megállapítani, mi okozza – az egész megjelenhet egy stresszes életesemény, egy komoly betegségből való kigyógyulás, egy komolynak tűnő, de később enyhének mutatkozó kór átélése, gyerekkori betegségek, egy beteg szülő jelenléte, valamint a túlzott internethasználat következményeként is – ma már bármilyen tünetet guglizunk ki, az legalább háromféle daganatos megbetegedés előjele lehet, ez pedig egyáltalán nem tesz jót a hipochondriára egyébként is hajlamos embereknek. A szakirodalom szerint legalább hat hónapig kell fennállnia ennek a túlzott szorongó állapotnak ahhoz, hogy hipochonder emberről beszélhessünk, és érdemes legyen kezelni a problémáit – hosszabb-rövidebb ideig ugyanis bárki rástresszelhet az egészségére, az nem feltétlenül jelenti azt, hogy betegségszorongásos zavara is van.

A Google a barátod? Kép forrása: tumblr.com, alycelinnea

4/6 A Google a barátod?

Alapvetően gyanakodni kezdhetsz, hogy hipochonder vagy, ha azonnal kikeresed az interneten, mi lehet a lábujjzsibbadásod oka, vagy miért hangyázik a jobb karod – már akkor, amikor megjelennek a tünetek, rögtön. Normális, ha kíváncsi vagy, mi bajod lehet, de az átlagember legalább pár napot vár, amíg elkezd aggódni azon, vajon komolyabb probléma áll-e az egyébként ártalmatlan fájdalom vagy furcsa érzés mögött.

Persze ha nem érzed az egész jobb karodat, vagy lezsibbad a fél arcod, nem árt orvoshoz fordulni – de ha valóban elhanyagolható tünetekbe képzelsz bele komolyabb betegségeket, akkor érdemes elgondolkodnod, mekkora szerepet játszik az egészséged a mindennapjaidban. A hipochonderek hajlamosak megszállottan, órákon keresztül vizsgálni a különböző orvosi oldalakat és fórumokat, és keresik, hogy milyen szörnyű kimenetele lehet az egyébként valószínűleg semmit nem jelentő tüneteiknek.

Jól érzed magad, de folyton aggódsz Kép forrása: billy-kidd.com

5/6 Jól érzed magad, de folyton aggódsz

Ennél is jobban árulkodik az, ha valójában kutya bajod nincsen, még az orrod sem folyik, mégis folyton aggódsz, hogy valami komoly bajod lesz. Az igazság az, hogy a betegségek nagy részének megelőzéséért az égvilágon semmit nem tehetünk – bármennyire szeretnénk is úgy hinni, hogy nálunk van a kontroll, egy komoly megbetegedést nagyon nehezen védhetünk ki, főleg akkor, ha örökletes dologról van szó. Van értelme persze vigyázni az egészségünkre, és mindent megtenni, hogy a lehető legerősebb immunrendszerrel rendelkezzünk, de sokszor ez sem elég. Ha folyton ezért aggódsz, könnyen lehet, hogy hipochondriás vagy, komoly esetben pedig akár annyira rágörcsölhetsz az egészre, hogy az a mindennapi életedet is megkeseríti – rettegsz a metrón elkapható bacilusoktól, attól, hogy egy náthás barátod téged is megfertőz, és a félelem miatt inkább nem is mész sehova.

Nem hiszel a dokinak Kép forrása: milouetmilou.com

6/6 Nem hiszel a dokinak

A hipochonderek egyik legjellemzőbb tulajdonsága, hogy képtelenek elfogadni a szakértelemmel rendelkező emberek véleményét. Nem hisznek az orvosnak, és akkor sem nyugszanak meg, ha ő mondja, hogy csak túlreagálják az egészet. Eszükbe jut a rengeteg horrortörténet fel nem ismert betegségekről és túl laza orvosokról, és úgy gondolják, hogy az otthoni Google-kereséssel ügyesebben felállították a saját diagnózisukat, mint az, aki ezt éveken keresztül tanulta, és minden nap gyakorolja. Persze az orvos sem tévedhetetlen, de érdemes rá hallgatni, ha valójában tényleg nincs nagyon komoly panaszod, hiszen valószínűleg nem most lát ilyet először – ha nagyon aggódsz, kérj másodvéleményt, és ha még ez sem nyugtat meg, érdemes elgondolkodni azon, hogy tényleg hipochondriád van-e.