Jelek, hogy te is hipochonder vagy – mit tehetsz ellene?

Írta: ,

Nagyon vékony vonal húzódik a „lehet, hogy valami bajom van” és az „elvágtam a kezem, meg fogok halni” között – nem is hinnéd, mennyi hipochonder él a világon úgy, hogy nem is tud róla, hogy valójában mentálisan beteg. Mert a hipochondria is egy betegség, ami odafigyeléssel kezelhető – sokkal könnyebb dolguk lenne az ettől szenvedőknek akkor, ha időben rájönnének, mi a bajuk, és dolgozni kezdenének azon, hogy enyhítsék a tüneteiket.

Mind ismerjük a helyzetet: egy görcs a nagylábujjban vagy egy furcsa folt a karon, és már guglizzuk is, mi bajunk lehet (általában a legrosszabb, természetesen: rák, fájdalom, halál, satöbbi). Ez néha normális, hiszen az Internet előretörésével egyre ügyesebben tudjuk mi is kikeresni, mennyire érdemes aggódnunk egy-egy tünetünk miatt, ritkábban rohangálunk így az orvoshoz, és még ha el is megyünk, a betegségek leírásának hála tudjuk, mire figyeljünk, és milyen tüneteinket emeljük ki a dokinak.

A hipochonder ember azonban ezt már tökélyre fejleszti, és a legkisebb sérülés, fájdalom vagy furcsa érzet mögött is komoly betegséget sejt. Ez az egész rányomja a bélyegét az életére, folyton aggódik, görcsöl és szorong, túlságosan óvja a szervezetét, és egyáltalán: napjainak jelentős részét a teszi ki, hogy az egészségéért aggódik.

Tipikusan férfibetegség? Kép forrása: tumblr.com, misces

A hipochondriát ma már betegségszorongásos zavarnak is szokás nevezni, ami jól mutatja, hogy szerencsére egyre inkább komolyan veszik a problémát a szakemberek is. A hipochondria ugyanis nem csak azt jelenti, hogy valaki többet jár orvoshoz – a folyamatos félelemérzet átveheti az irányítást a beteg egész élete felett.

Korábban úgy gondolták, hogy a hipochondria jellemzően férfibetegség (a női hisztéria megfelelőjének tartották), de mára kiderült, hogy legalább annyi nő szenved tőle, mint férfi – mi maximum inkább elhallgatjuk, míg a férfiak hajlamosabbak hangot adni az aggodalmaiknak.