A világon nagyjából sehol nem mérik pontosan, hány egyetemista diák esik szexuális bántalmazás áldozatává: Amerikában nemrégiben készült végre egy felmérés, amely diákok több éves, kitartó munkájának köszönhető. Nem csak az egyetemisták, és a felnőttek, de sok esetben a gyerekek is szexuális abúzus áldozatai lesznek: szakértővel beszélgettünk arról, hazánkban ez mennyire gyakori, és miért hallgatnak az áldozatok sok esetben a történtekről.
Dr. Tausz Katalin, az UNICEF Magyarország gyerekjogi igazgatója elmondta, hogy Magyarországon 2005 óta zéró tolerancia van érvényben a gyermekek elleni erőszak minden formájával szemben. Bár ismeretesek statisztikai adatok azzal kapcsolatban, hány gyereket érhet szexuális zaklatás és bántalmazás, de ezek csak vagy a már felderített, ismertté vált eseteken alapulnak, vagy valamilyen kutatáshoz kapcsolódnak és értelemszerűen a válaszadókra vonatkoznak.
„Minden ilyen adat éppen ezért rendkívül alulbecsült, mert nagyon nagy a látencia. Az Egységes Nyomozó Hatósági és Ügyészségi Bűnügyi Statisztikai Rendszer adatai alapján 2012-ben 310, 2013-ban 371, 2014-ben 454 gyerek esett szexuális abúzus áldozatává” – magyarázta a szakértő.
Kép forrása: iodonna.it
Nemcsak a lányokat, hanem mindkét nemet érinti a szexuális abúzus, bár a fiúk ritkábban esnek áldozatul. Svájcban például egy 2009-ben, 15 és 17 éves kor közötti lányok és fiúk körében végzett nemzeti felmérés azt mutatta, hogy a lányok 22, míg a fiúk 8 százaléka volt már élete során legalább egyszer fizikai kontaktussal járó szexuális erőszak áldozata.
Sok gyerek válik a szexualitás olyan áldozatává, ami ugyan nem jár közvetlen fizikai erőszakkal vagy kényszerítéssel, de amely ugyanakkor lelkileg megterhelő, káros, kizsákmányoló és traumatikus lehet rájuk nézve
„Azt, hogy mi tartozik a szexuális erőszak és kizsákmányolás körébe, az ENSZ Gyermekjogi Egyezménye tartalmazza. Eszerint a gyerek arra történő ösztönzése vagy kényszerítése, hogy bármilyen jogellenes vagy rá nézve pszichológialag káros szexuális tevékenységben részt vegyen, a kereskedelmi célú szexuális kizsákmányolásuk, a gyerek ellen irányuló szexuális erőszak, illetve annak képi- és hangröngzítése, és a gyermekprostitúció, szexuális rabszolgaság, szexuális kizsákmányolást célzó utaztatás és turizmus (országokon belül és azok között) és a gyerekek szexuális célú eladása és a kényszerházasság is mind ennek a körébe tartozik. Sok gyerek válik a szexualitás olyan áldozatává, ami ugyan nem jár közvetlen fizikai erőszakkal vagy kényszerítéssel, de amely ugyanakkor lelkileg megterhelő, káros, kizsákmányoló és traumatikus lehet rájuk nézve” – hívta fel rá a figyelmet a szakember.
A legtöbb esetben a szexuális zaklatás áldozatai titokban tartják az esetet, és nem kérnek segítséget ezekben az ügyekben, ezért is rendkívül fontos a segítő szervezetek munkája. A családon kívül az áldozatok a gyermekvédelmi jelzőrendszer bármely tagjához fordulhatnak, beleértve a rendőrséget.
„Néhány szervezet kiemelten és magas színvonalon is foglalkozik azzal, hogy segítse a szexuális abúzus áldozatait. A teljesség igénye nélkül hívni lehet a Kék Vonal Gyermekkrízis Alapítvány segélyvonalát (116 111), de itt emailben és chaten is segítséget kérhetnek a gyerekek, és felkereshetik a Fehér Liliom Egyesületet vagy az Eszter Alapítványt is” – mondta el dr. Tausz Katalin.
A szexuális zaklatások, bántalmazások esetei sajnos nagyon ritkán derülnek ki, mert gyakori az áldozat hibáztatása, a szégyenérzet, a lehetséges stigma miatti félelem, és a trauma miatt sem beszélnek a gyerekek vagy szüleik erről, mert gyakorta nem bíznak az illetékes hatóságokban, vagy nem tudják, kihez is fordulhatnának.
„Ezért is rendkívül fontosak az anonim telefonvonalak vagy az olyan projektek, mint az Anoni Mara Társaság honlapja, a Beszéljróla, amelyek lehetőséget nyújtanak, hogy mindenki szabadon és név nélkül elmesélhesse a borzalmat, amely megesett vele. Az oldal szlogenje szerint nincs borzasztóbb a hallgatásnál, amely magányra ítél, és megbetegít. Jelenleg 302 történet olvasható el a honlapon, hogy inspiráljon mindenkit, akit abúzus ért, hogy ki merjen állni, és segítséget merjen kérni. Az első lépés ehhez mindenképpen az, hogy az áldozat beszélni tud, akar a bántalmazásról – tette hozzá –, és ezt az első lépést – az előzőekben elmondottak miatt is – rendkívül nehéz megtenni.”