Eltört a kezem, és sok mindent tanultam belőle (X)

Írta: ,

Világ életemben határozott jellem voltam, akit nem állítottak meg csip-csup problémák abban, hogy elvégezze a feladatait. Így amikor egy csúnya esés miatt gipszbe kényszerült a jobb kezem, eszembe sem jutott változtatni a mindennapjaimon. Pedig egy komoly lecke várt rám.

Az, hogy én egy kéztörés miatt ne dolgozzak, fel sem merült bennem. Úgy voltam vele, hogy amíg egy lábujjam is mozog, addig tudok dolgozni, most pedig még egy kezem is „maradt”, legfeljebb kicsit lassabban megy majd a gépelés. Így aztán nem vettem ki betegszabadságot, otthonról püföltem tovább – fél kézzel – a billentyűzetet.

A második napra azért némileg megcsappant a lelkesedésem. Tornyosultak a fejem fölött a megírásra vágyó anyagok, egyre jobban idegesített, hogy nem úgy haladok, ahogy szoktam, és ekkorra a hétvégéről megmaradt kaja is elfogyott, márpedig tudtam, hogy ha nem eszem ebédre valamit, akkor még a kajadurci is beüt, és végképp használhatatlanná válok.

via GIPHY

Összeszedtem hát magamat, és elhatároztam, hogy egy könnyű olasz tésztát fogok összeütni – ez fél kézzel is menni fog, elvégre olyan sokszor csináltam már, biztos most sem fog ki rajtam.