A kétfázisos alvás természetes: káros vagy sem az éjszakai ébredés?

Göcző Nóra
Írta: ,

Alváskutatók szerint egy felnőtt embernek átlagosan napi nyolc órányi alvásra van szüksége. Ennek ellenére mindenki ismer olyat, aki ennél jóval kevesebbet igényel, de olyat is, akinek tíz-tizenkét óra az alvásigénye. Állítólag három heti egyedi időbeosztás kell ahhoz, hogy a természetes bioritmusunk kibontakozhasson. Az egyedi időbeosztás alatt itt azt értjük, hogy a napsütés határozza meg az ébren töltött időszakot, nincs elektromos áram, nincsenek lámpák, legfeljebb pislákoló gyertyafény. Röviden: vissza a 17-18. századba.

Érdemes elgondolkodni azon, hogyan éltek az emberek egészen háromszáz évvel ezelőttig. Milyen lehetett az élet, amikor a nap első sugarai ébresztették a nőket, férfiakat, de még a gyerekeket is, majd az est beköszöntével mindenki nyugovóra tért. Magyarországon a téli hónapokban ez az esti nyugovóra térés már délután négy-öt órakor bekövetkezhetett, s így az emberek, ha napfelkeltéig tudtak aludni, az napi 12-14 óra ágyban fekvést jelentett. De ne gondoljuk, hogy ez így is volt.

A legújabb kutatások szerint a villamosság feltalálásáig és elterjedéséig az emberek úgynevezett kétfázisos alvást követtek. Ez azt jelentette, hogy mintegy négy óra alvást követően felébredtek hosszabb-rövidebb időre, majd ismét elaludtak és reggel ébredtek fel ismét.

A kétfázisos alvás – szemben a mai normálisnak tekintett egyfázisos alvással – az állatvilágban is gyakori. Roger Ekirch, a virginiai egyetem professzorának kutatásai rávilágítottak arra, hogy a két alvási szakasz között az emberek beszélgettek egymással, imádkoztak, néhányan még a szomszédaikat is meglátogatták.

Az irodalomban is gyakran találunk utalást az első, másnéven mély alvásra és a második, másnéven reggeli alvásra.