Egy anorexiás lány igaz története

Írta: ,

Noémi csak szeretett volna csinos lenni. Egy olyan lány, aki után fütyülnek az utcán, leszólítják a diszkóban és randira hívja a suli leghelyesebb pasija. De a szép álmok egyszer csak rémálommá váltak, mikor elveszítette a kontrollt és majdnem az életét is. Egy probléma, amit rengeteg nőt érint és talán ez a történet erőt adhat mindenkinek az újrakezdéshez.

1/9 Mi a te történeted? Hogyan kezdődött?

Alapból mindig egy kicsit husibb voltam a korombeli lányoknál, ami mindig is zavart, de annyira mégsem, hogy tegyek ellene. Sokszor csúfoltak, durva szavakkal illettek, de kifelé soha nem mutattam, hogy bántott.

Még a családom sem tudta, hogy sokszor álomba sírtam magam. Megalázónak éreztem elmondani bárkinek is, mert tudtam, hogy csak sajnálnának érte, azt pedig nem akartam. A gimi első éve maga volt a pokol. Rettenetesen meghíztam és azt vettem észre magamon, hogy már inkább hasonlítok egy középkorú nőre, mint egy tinédzserre.

Az is megalázó volt, mikor a férfiosztályon kellett farmert vennem. De belül mindig is egy törékeny lánynak éreztem magam.

Mitől kezdtél el fogyni? Kép forrása: nutritionstripped.com

2/9 Mitől kezdtél el fogyni?

Kezdetben az is elég volt, hogy köretnek kizárólag párolt zöldséget ettem, elhagytam a kenyeret és a cukrot is. Ettől rögtön lement nagyjából 20kg, de mondjuk volt is miből.

Ekkor már harmadéves voltam a gimiben, elkezdett megváltozni az életem. Hirtelen azon kaptam magam, hogy már érdekel a divat, tudok öltözködni és valljuk be, a dícsérő szavak is igazán jól estek. Hozzáteszem ekkor még mindig jócskán volt rajtam felesleg.

Egy jó ideig stagnáltam és tudtam, hogy még szigorúbbnak kell lennem magamhoz. Így elkezdtem az ételek mennyiségét is csökkenteni, de éppen csak minimálisan. Emellett minden nap fél órát tornáztam. Visszagondolva nagyon megszállott voltam. Két éven keresztül egyetlen egy napot sem hagytam ki, még akkor sem, ha beteg voltam. Rettenetesen féltem attól, hogy minden leadott kiló újra visszakúszik rám.

Ami aztán be is következett… Kép forrása: lazyoaf.com

3/9 Ami aztán be is következett…

Igen, én egy „mindent, vagy semmit” típus vagyok, akkoriban nem tudtam, hogy mi az az arany középút. Így az egyetem első évére sikerült újból bálna méretűvé híznom. Azzal a különbséggel, hogy itt már próbáltam magammal elhitetni, hogy jól nézek ki. Pedig belül teljesen mást éreztem. Aztán másodévesen elhatároztam, hogy új lappal indítok, de ezúttal teljesen másképpen. Azzal tisztában voltam, hogy nálam az a módszer nem válik be, hogy mindenből csak picit egyek, mert ezek a próbálkozások legtöbbször óriási evésrohamokba csaptak át.

Szóval úgy döntöttem ez most más lesz, de még nem volt konkrét tervem. Apukám mondata járt a fejemben, aki a legtöbb sikertelen sztárdiétám után mindig azt mondta: „Csak attól tudsz hízni, amit megeszel.” Szerinte felesleges volt minden fogyókúra, egyszerűen csak kevesebb kalóriát kell bevinni.

Hát azt hiszem én ezt egy kicsit félreértelmeztem.

Ekkor jött a nagy fogyásod? Kép forrása: wolfcubchronicles.com

4/9 Ekkor jött a nagy fogyásod?

Igen, elkezdtem rohamosan fogyni, ami annak volt köszönhető, hogy szinte alig ettem. Minden napomat két tejeskávéval indítottam, utána jöhetett ebédre valamilyen puffasztott rizs, vagy abonett, a nasim pedig mindig alma és sajt volt.

Hat után pedig szigorúan nem ettem semmit. Lefogytam úgy, hogy teljesen normál testalkatom lett, jól öltözködtem, sokkal felszabadultabb és magabiztosabb voltam, de ez nem volt elég. Kihasználva a vizsgaidőszakot és azt, hogy távol vagyok a szüleimtől, őrült diétába fogtam. Ekkor már csak almán, tejen és rágón éltem.

Imádtam, hogy lapos a hasam, egyre jobb ruhákat vehetek fel és egyre több fiúnak tetszem. Mindenki a csodaszerem után érdeklődött és végre azt éreztem, hogy én lehetek a középpontban.

Mikor estél át a ló túloldalára? Kép forrása: hongkiat.com

5/9 Mikor estél át a ló túloldalára?

Egy idő után már nem azt láttam, amit a külvilág. Az én szememben még mindig az a kövér kislány állt a tükör előtt, aki éjszakánként azért könyörgött, hogy másnapra vékonyan ébredjen fel. Folytattam hát a kemény diétát és lassan elértem odáig, hogy egy kislány súlyával bírtam. Folyton feljött a gyomorsavam és kiült a nyelvemre, ami esztétikailag sem volt egy túl szép látvány. Azt hiszem én még szerencsésen megúsztam és nem lett visszafordíthatatlan egészségügyi problémám.

Ebben az időben ritkán jártam haza, így a szüleim az elején nem aggódtak, de aztán eljött az a nap, amikor fény derült a titkomra. Éppen síeltünk és ekkor már nagyon vékony voltam. Állítottam, hogy az egészséges életmód és a sport megtette hatását, de mikor a szüleim szembesültek azzal, hogy a kávén kívül semmi mást nem vagyok hajlandó fogyasztani, akkor rájöttek, hogy itt nagy a baj.

6/9 Mit tettek?

Hát apukám higgadtabb maradt, de anyukám… először is elmentünk egy pszichológushoz, aki közölte velem, hogy ez nem egészséges, szóval kezdjek el enni, mire én: „”.

Nagyjából ez az egy találkozás rádöbbentett arra, hogy teljesen hasztalan az egész.

Anyukám idegileg kikészült, én egyre rosszabb állapotba kerültem.

Szerettem volna látni a csontjaimat, a lapos hasamat és a vékony karomat, amit átérek az ujjaimmal.

Visszagondolva nagyon keserves hónapok állnak mögöttünk.

Akkor mi segített? Kép forrása: whowhatwear.co.uk

7/9 Akkor mi segített?

Őszintén? Én! Pont úgy határoztam el magam, mint mikor eldöntöttem, hogy nem eszem. Egyik nap rádöbbentem, hogy, ha így folytatom, akkor hamarosan minden szál hajam kihullik, tönkremegy a bőröm és beesett lesz az arcom. Ráadásul az is sokat segített, hogy a teltebb barátnőmnek sokkal nagyobb sikere volt a fiúknál, ugyanis nekem ekkor már energiám sem volt a pasizásra. Folyton az étel körül járt a fejem, viszont tudtam, hogy nem ehetek. Inspirációként csontsovány lányokat néztem az interneten, ők voltak a példaképeim.

Aztán egyszer csak valami megváltozott. Valahogy egészséges akartam lenni, de úgy igaziból. A szüleim végig mellettem voltak, főztek nekem és apránként visszatértem a társadalomba. Először csak leveseket ettem, mert a szilárd étel nagyon megterhelő lett volna a gyomromnak. De egy idő után azt vettem észre, hogy elkezdem kívánni az ízeket és ez felszabadító volt.

Akkor most kijelenthetjük, hogy meggyógyultál? Kép forrása: tendances-de-mode.com

8/9 Akkor most kijelenthetjük, hogy meggyógyultál?

Nem, ezt azért nem mondanám. Tudod ez időszakos. Van úgy, hogy megint azon kapom magam, hogy nem eszem semmit, hogy bevetem az éhség elleni praktikáimat. Ez egy soha véget nem érő harc, de most már sokkal jobban tudom kontrollálni. Én mindig látni fogom a kövér kislányt, aki voltam. Még akkor is, ha negyven kilóra lefogyok.

De most már látom azt is, aki a tükörben van, illetve volt.  A lányt, akinek kilógnak a bordái és akkora rés van a lába között, mint két dinnye. Ezt nem láttam az éheztetésem alatt. Most úgy érzem, hogy egészségesebb vagyok és jól érzem magam a bőrömben.

Még plusz öt kiló és rendben leszek, de addig is mindent megteszek azért, hogy ezen az úton maradjak.

Útravaló a sorstársaknak? Kép forrása: postandpin.com

9/9 Útravaló a sorstársaknak?

Ez nagyon nehéz, mert tudod minden csak rajtunk múlik én úgy érzem. Jöhet ezer meg egy segítség, de, ha mi nem akarjuk igazán, akkor mind hiába.

Én csak azt tudom mondani, hogy nekem ennek árán kellett rájönnöm arra, hogy semmi sem fontosabb az egészségemnél.

Én még szeretnék családot, szeretnék utazni, élményekkel gazdagodni és nem hagyom, hogy ebben egy téves kép magamról megakadályozzon.

Lehet, hogy nem hiszel nekem, mert én sem hittem el senkinek, de úgy vagy tökéletes, ahogy vagy!