A hős legyőzi a hétfejű sárkányt – a kórházban is

Írta: ,

Három éve indult el a K&H gyógyvarázs mesedoktorok program, amelynek keretében eddig több mint negyven kórházban, több ezer önkéntes meseolvasó csempészett egy kis vidámságot a beteg gyerekek életébe. A programban bárki részt vehet, aki elmúlt 14 éves, majd maga választhatja ki a számára ideális helyszínt és időpontot. Úgy tűnik tehát, hogy ez valóban egyszerű és nagyszerű módja annak, hogy bármelyikünk segítővé válhasson.

Van egy hétéves kislányom, úgyhogy engem abszolút az anyai érzések vezéreltek – kezdi Nikoletta, aki a Péterfy Sándor utcai kórház gyermek-traumatológiai osztályán olvasott mesét. – Eleinte kicsit izgultam, mivel nem tudtam, hogy fog zajlani ez az egész. Több könyvvel is készültem, hiszen csak a helyszínen derült ki, hogy hány éves gyereknek, kislánynak vagy kisfiúnak fogok-e olvasni. Végül a főnővérrel együtt egy „csajos” kórtermet választottunk, ahol volt egy három éves kislány is. Kartöréssel került be a kórházba és elég nehéz éjszakán volt túl, nagy fájdalmai voltak, sírdogált, hogy haza szeretne menni. Az édesanyja is eléggé el volt keseredve, úgyhogy szerintem kifejezetten örült, hogy eltereltem egy kicsit a kislány figyelmét.” – mesél tapasztalatairól Nikoletta, aki már áprilisban jelentkezett meseolvasónak, de csak novemberre jutott neki időpont. Ez is mutatja, mennyire népszerű a segíteni akarók körében az önkéntes meseolvasás.

Nálunk még csak néhány hónapja fut ez a program, de szinte minden nap érkezik önkéntes. Magam is meglepődtem, hogy ennyiféle embert megmozgat ez lehetőség, járt már nálunk nagymama, gimnazista, családanyák, dolgozó nők és férfiak – mondja Gorove Erzsébet, a Péterfy kórház pszichológusa. Amikor hozzánk érkeznek a gyerekek, általában eléggé meg vannak ijedve. Ezt az érzést próbáljuk bennük oldani, megmutatjuk nekik a játszószobát, a kamaszokat arra biztatjuk, hogy nyugodtan hívják el a barátaikat látogatóba. Hiszen az, hogy az ember kórházban van, nem azt jelenti, hogy egész nap „vigyázzfekvésben” kell lennie – vélekedik a pszichológus. – Fontos, hogy megtalálják azokat a dolgokat, amelyek pozitívvá tehetik számukra az ittlétet. Ilyen lehet a meseolvasás is.”

Most neki kell küzdenie

A meséknek azon túl, hogy elterelik a kicsik figyelmét a kellemetlenségekről, tudjuk jól, hogy számtalan más jótékony hatása is van. Fontos szerepük van a gyerekek értelmi és érzelmi fejlődésében, a történetek megnyugtatják, ellazítják őket, segítenek oldani a szorongásaikat, kiegyensúlyozottabbak lesznek, élénkebb lesz a fantáziájuk. Megismerkedhetnek általuk az élet, a halál, a barátság, a szerelem, a bátorság, a kitartás fogalmával, amelyeket egy beszélgetés során talán nem tudnánk nekik elmagyarázni. Ráadásul a mese főszereplője, vagy hőse különböző akadályokat küzd le, amellyel példát mutat nekik. És ilyen akadály lehet akár egy betegség is, amely nem csak néhány napra, de hetekre vagy akár hónapokra is ágyhoz kötheti a gyerekeket.

Amikor önkéntes meseolvasó voltam, előfordult, hogy nem olvastam mesét, hanem játszottunk, együtt mondókáztunk a gyerekekkel, és ebbe szőttem bele egy-egy történetet.” – mondja Poór Mara (Mária) színész- drámapedagógus, aki jelenleg szociális gondozónak és ápolónak tanul, mellette pedig a Magyar Hospice–Palliatív Egyesület önkéntes munkatársa. Mara szerint a meseolvasásnak nem is maga a mese a lényege, hanem az, hogy valaki foglalkozzon a gyerekekkel, megnyugtassa őket, hogy átvészeljék a nehéz időszakot akkor is, ha nem tud mindig velük lenni a szülő.

Az Erikson-féle pszichoszociális elmélet szerint minden életkorhoz és élethelyzethez tartozhat krízishelyzet. Ilyen krízis lehet egy betegség is. Ezeket a helyzeteket pedig meg kell tanulni kezelni, meg kell küzdeni velük, ugyanis ha erre képesek vagyunk, akkor óriásit fejlődhetünk általa. Ehhez sokszor segítségre van szükségünk, és egy kisgyermek esetében ilyen segítség lehet akár egy mese is. Hiszen miről is szólnak a mesék? Általában egy idilli világban egyszer csak történik valami nagyon rossz dolog, kialakul egy olyan helyzet, amit a főszereplőnek kell feloldania. El kell indulnia egy úton, társakat kell szereznie, le kell küzdenie az akadályokat. A gyerekeknek nem kell külön megmagyaráznunk egy mese tanulságát, hiszen ők értik a lényegét. A mi feladatunk az, hogy megtaláljuk a megfelelő mesét, amelynek a segítségével a kisgyermek megérti, hogy most neki is küzdenie kell, neki is akarnia kell a gyógyulást. Akarnia kell élni – mondja Mara, aki szerint az is nagyon fontos, hogy ne titkolózzunk a gyerek előtt, akkor sem, ha súlyos, netán gyógyíthatatlan betegséggel küzd. Persze ehhez a szülőnek is ügyesnek kell lennie, mindig csak annyit szabad elmondania, amire a gyerek magától rákérdez, amit még fel tud dolgozni.”

A szülőknek sem könnyű

Minden szülő rémálma, hogy gyermeke kórházba kerül, és nem tud segíteni neki, nem tud minden pillanatban jelen lenni, fogni a kezét és megnyugtatni. Azt gondolhatnánk, éppen ezért a szülők kifejezetten örülnek az önkéntes meseolvasóknak. Csakhogy nemcsak a kicsiknek, a szüleiknek sem könnyű megélni egy ilyen helyzetet, az önkénteseknek pedig az elutasításra is fel kell készülniük.

Az egyik kisfiúnak ott volt a nagymamája is, aki kifejezetten nem örült az én jelenlétemnek. – emlékszik vissza Mara. Ha a szülők, nagyszülők elutasítóak, annak szerintem két oka lehet. Az egyik, hogy azt gondolják, az ő feladatuk, hogy mesét olvassanak a gyereknek, tehát ezt a szerepet más ne akarja elvenni tőlük. A másik, hogy a rokonokban gyakran van egyfajta tagadás, úgy tesznek, mintha nem is lenne olyan nagy dolog, hogy a gyerek kórházban van, és hogy egyébként sem annyira komoly a betegség. Közben látszik a testtartásukon, a beszédükön, hogy valójában rettenetesen félnek és borzasztóan érzik magukat ebben a helyzetben.” Az önkéntesnek persze ilyen esetben nem szabad megsértődni, hiszen lehet, hogy másik alkalommal, más gyereknek pont az ő meséje dobja majd fel a napját. A gyerekek pedig általában elég nyitottak.

Nem szeppenek meg a meseolvasóktól – folytatja Gorove Erzsébet pszichológusEgyébként is elég sok idegennel találkoznak itt, és viszonylag hamar felmérik, ki az, aki nem fogja őket bántani. Ebből a szempontból a meseolvasók szerepe elég hálás, hiszen nem okoznak nekik fájdalmat, tőlünk csak a pozitív élményt kapják.”

Szerző: Iliás-Nagy Katalin

A teljes cikket a Családi Lap 2016 decemberi számában olvashatod el!