3 gondolat, ami megfordult a fejedben az első menstruációkor

Írta: ,

Mindenki máshogy éli meg, mindenkinek mások az élményei és életünk során is más és más kapcsolatunk lesz a saját ciklusunkkal, van, aki szinte észre sem veszi, mások komoly fájdalommal élik meg. A legelső alkalomra viszont mindenki emlékszik, és ezek a dolgok szerintünk egytől egyik minden lány fejében megfordultak az első menstruációjakor. Neked is?

„Ez igen! Végre nő lettem!”

Kimondva vagy kimondatlanul, az első alkalmat mindenki várja kicsit – tesi óra előtt, az öltözőben suttogva a lányok megbeszélik, ki az, aki már benne van a nagylányok klubjában, és ki az, aki még vár a „nagy áttörésre”. A megannyi kérdésre, amit talán fel sem mertünk tenni, vagy ha fel is tettük, nem teljesen érthettük a magyarázatot, majd maga az első, személyes tapasztalat hozza meg a választ, és ha más nem, legalább is a kíváncsiság mindenkiben ott bujkál, és emiatt kicsit várja is azt a bizonyos első alkalmat.

Amikor pedig elérkezik, szinte minden lány érez valamiféle elégedettséget – rendben van a világ, és vele is rendben van minden – a sok más nagyon különböző, nagyon sokféle érzelembe belevegyülve.

„Akkor ezentúl tényleg ez lesz? Hogy ez mekkora szívás!”

A kezdeti izgalmat és elégedettséget aztán gyorsan felváltja a döbbenet és az ijedtség: ezentúl tényleg, mindig, minden hónapban ez lesz?! Emlékszem, én izgatottan és kíváncsian vártam az első alkalmat, még valamiféle kis büszkeséget is éreztem, de aztán a harmadik napra úgy voltam vele, hogy bőven elég volt nekem ez a tapasztalat, most már véget érhetne a dolog, és a lehető legkevésbé sem vártam, hogy a következő hónapban újrakezdődjön.

A felismerés, hogy ez nem csak egy egyszeri, érdekes és izgalmas tapasztalat lesz, hanem hogy meg kell tanulni ezzel együtt élni, elsőre azért nagyon ijesztő tud lenni. 16 év távlatából szerencsére azt tudom mondani, hogy sikerült egész jól megszoknom a dolgot, de teljes mértékben meg tudom érteni a 13 éves önmagamat, aki nem tudja elképzelni, hogy ezentúl 28 napos ciklusok köré rendeződik az élete, és minden egyes komolyabb esemény naptárba írásakor az lesz a legelső teendője, hogy kiszámolja, nem éppen akkor fog-e megjönni neki.

„Most biztos látszik...ez annyira ciki!”

Én nem tudom, vajon van-e olyan nő ezen a világon, aki soha, egyetlen egyszer sem áztatta át a fehérneműjét, de mondjuk a nadrágját, vagy legalább a hálóruháját élete során, ennek ellenére mégis minden menstruálni kezdő kiskamasz legnagyobb félelme az, hogy folt lesz a nadrágján, amit mások is észrevesznek. A félelem persze érthető, hiszen egy egyébként is érzékeny és sebezhető korban lévő lány komoly traumaként élheti meg az ilyesmit, ennél talán már csak az állandó, konstans félelem a rosszabb, amit az ember akkor is érez, ha semmi esélye az átázásra, ha nem is jött meg neki, de valamikor mostanában megjöhet, vagy ha még hetekig nem várható, de mi van, ha mégsem múlt el három nappal korábban, csak azt hittük…

A jó hír, hogy idővel, ahogy az ember jobban megismeri a saját testét, a saját ciklusát és annak szokásait, egyre inkább tudja, hogy mikor és mire van szüksége, ezért a „balesetek” esélye is egyre alacsonyabb lesz. Ami pedig a félelmet illeti – ha el nem is múlik, de legalább csak kisebb pánikrohamok formájában tör egy idő után az emberre, és nem lóg állandóan a nyakán.

Kép forrása: aminoapps.com