A legkínosabb menstruációs sztorik valódi nőktől – Tényleg megtörténtek!

Írta: ,

Előfordulnak. És igen, az embernek kicsit összerándul a gyomra már attól is, hogy olvassa őket, de ennél is fontosabb, hogy megértsük: ilyen „balesetek” bárkivel megtörténnek, és a legjobb, amit tehetünk, ha nevetünk rajta egyet, és megpróbáljuk az ezzel kapcsolatos félelmeket, frusztrációt és szégyenérzetet nem átörökíteni a következő generációra.

Juli, 28 Kép forrása: sheerluxe.com

„A középiskola utolsó évében történt, az egyik tanárom kihívott a táblához, és mivel minden remekül ment, tulajdonképpen átvettem az óra irányítását, magabiztosan oldottam meg és magyaráztam el a feladatokat, és teljesen nyeregben éreztem magam.

Aztán az óra után a legjobb barátnőm szólt, hogy van hátul egy kis folt… Én meg végig így álltam az osztály előtt, és fogalmam sem volt róla, hogy mit látnak, mikor megfordulok.

Mondjuk, hogy nem ez volt életem legszerencsésebb napja, de nem hagytam, hogy a dolog elvegye a kedvem, továbbra is én maradtam az osztályelső kémiából, és be is jutottam az egyetemre. Azt hiszem, kijelenthetjük, hogy visszanézve ez csak egy egész apró kis bökkenő volt az utamon.”

Kata, 31 Kép forrása: agentathletica.com

„Harmadikos voltam a gimiben, amikor egyik nap a menstruációm valamiért sokkal erősebb volt a szokásosnál, nálam meg csak a semmire nem jó, könnyű napokra szánt mini tamponok voltak, és marhára cikinek éreztem az egészet, úgyhogy nem szóltam senkinek, még akkor sem, amikor a bugyim teljesen átázott, úgyhogy ki kellett dobnom a vécé szemetesébe.

A testnevelés órára már átöltözni is kalandos volt – ezt is a mosdóban oldottam meg – de amikor a tanár bejelentette, hogy 12 percet futunk, azt hittem, rosszul leszek.

Próbáltam kibújni a dolog alól, de egy középkorú pasinak nem nagyon lehetett megmagyarázni, hogy mi bajom van.

Elég, ha annyit mondok, hogy néhány perc után, amit a hülye, bő szárú torna nadrágomban töltöttem, éreztem, ahogy a tampon elkezd kicsúszni. Nem szóltam semmit, csak lementem a pályáról, eltűntem az öltözőmben, és az óra hátra lévő részében nem jöttem elő, és soha többé, senkivel nem voltam hajlandó beszélni a dologról.”