Kell-e aggódni, ha a kamasz egyre többször zárja magára az ajtót? Vagy ha a párodat kapod rajta, hogy önmagának okoz örömet? Érdemes-e szégyenkezni, ha te magad élsz legtöbbször az önmagad keltette gyönyörrel? Egyáltalán – meddig normális maszturbálni?
Nem hogy nem rossz, de még jót is tesz
Az önmagunk által gerjesztett szexuális öröm és kielégülés iránti igény jellemzően kamaszkorban kezdődik, de azon sincs semmi meglepődni való, ha a gyerek hamarabb észreveszi, hogy képes magának örömet okozni. Azon túl, hogy nyilván érdemes megtanítani neki, hogy ez olyasmi, amit illik egyedül, a magunk privát szférájában művelni, egyáltalán nem kell aggódni, ha a gyerek elkezdi felfedezni a saját testét.
Sőt, a szakértők szerint az önkielégítés olyasmi, amire egyszerűen szükségünk van az egészséges szexuális élet felé vezető úton:
„A maszturbálás az önismereti folyamat fontos része, hiszen anélkül, hogy ismernénk saját testünket, különösen nehéz feloldódni a partnerrel történő szexuális aktusban” – mondja az általunk megkérdezett szexuálpszichológus.
Amikor nincs rajtunk nyomás, nem kell megfelelnünk senkinek, sokkal könnyebb azt is felfedezni, hogy mi a jó nekünk, ezt pedig később már egy kapcsolatban is könnyebben tudjuk megosztani.
Mennyi az annyi?
A statisticbrain.com-on megjelent 2017-es tanulmány alapján a férfiak 95, a nők 89%-a ismeri el, hogy szokott önkielégítést végezni, a házasok körében mindkét nem esetében 70% ez az arány. A férfiak 40, a nők 22%-a nyilatkozott úgy, hogy napi rendszerességgel okoz örömet magának, míg általában heti egy alkalommal a férfiak 55, a nők 48%-a maszturbál a felmérés szerint.
A felmérés szerint az örömszerzés korántsem csak ágyban, párnák közt történhet, népszerű helyek még a zuhanyzó, ahol a megkérdezettek 89,9%-a végzett már önkielégítést, a fürdőkád (71,5%), és a kanapé is (84,4%).
Baj, ha valaki ennél gyakrabban csinálja?
Az, hogy valaki milyen gyakorisággal végez önkielégítést, számtalan dologtól függhet. Egyrészt az illető saját, rá jellemző szexuális libidója is értelemszerűen befolyásolja a gyakoriságot, másrészt bizonyos életkörülmények, mint az életkor, a stressz vagy akár az érzelmi állapot – van, aki kevesebbet maszturbál, amikor szerelmes lesz, megint mások ilyenkor indulnak be igazán. Van, akit a stressz lelomboz, van, aki az önkielégítést működő módszernek találja, hogy csökkentse saját feszültségét.
Az általános vélekedés szerint az egyedülállóak gyakrabban maszturbálnak, de nem feltétlenül utal párkapcsolati problémákra az sem, ha valaki időnként az önkielégítést választja az együttlét helyett.
„Teljesen normális, hogy van, amikor csak a gyors megkönnyebbülésre vágyunk, amit a legegyszerűbben magunknak adhatunk meg. Bizonyos szempontból még sokkal korrektebb is ilyenkor elvonulni, és magunk gondoskodni az igényeinkről, mint gyakorlatilag önkielégítésre használni a párunkat” – vélekedik a pszichológus, aki hozzáteszi: amíg egy kapcsolat kiegyensúlyozott és mindenki elégedettnek érzi magát, és kielégültnek a vágyait, addig a maszturbációval semmi gond nincs. Ha pedig valamelyik fél elhanyagoltnak, meg nem értettnek, elutasítottnak érzi magát – nos, a problémát jellemzően ott sem a maszturbáció okozza, hanem inkább csak tünetként jelenik meg.
Hol kezdődnek a gondok?
A szakértő szerint a probléma ott kezdődik, amikor az önkielégítés szinte kényszeressé válik, elhanyagoljuk miatta személyes kapcsolatainkat, nem végezzük el a munkánkat, nem tartjuk rendben a környezetünket vagy nem tudjuk megállni, hogy olyan helyeken is magunkhoz nyúljunk, ahol ezt nem szabadna vagy nem illene megtennünk.
Az önkielégítés örömet okoz, nem több és nem kevesebb: semmiképpen sem kell szégyenkezni miatta, de természetesen nem is szervezhetjük e köré az életünket.
Úgyhogy ha egyébként egészséges, közösségbe járó, kiegyensúlyozott kamaszod egyszer csak elkezdi magára zárni a fürdőszoba ajtaját, ne kezdj el pánikolni. Inkább használd ki az időt, és te meg rántsd be aput a mosókonyhába… Vagy menj egyedül, hiszen azzal sincs semmi gond!
Fotók: curaphotography/depositphotos.com