6 tévhit a biszexualitásról: nem is létezik?

Írta: ,

Hallottál már a bifóbiáról, ami az érintettek ellen irányuló kétkedést és gyűlölködést jelenti? Ma, amikor egyre többen coming out-olnak a saját nemükhöz vonzódók közül, a biszexuálisok még mindig csendben lapítanak – mert magyarázkodniuk kellene, méghozzá sokat. A következő mítoszokkal szembesülhetnek, amennyiben vállalják önmagukat.

„Biszexuálisok valójában nincsenek.”

A legnagyobb és legelterjedtebb tévhit a biszexualitással kapcsolatban, hogy nem is létezik.

Hetero-, illetve homoszexuálisok között egyaránt akadnak olyanok, akik tagadják, hogy ez egy valódi irányultság volna.

Úgy vélik, csupán kíváncsiságról, esetleg az azonos nemhez való vonzalom meghazudtolásának egyik formájáról van szó. „Muszáj választanod egy térfelet, ahol játszol!” – vallják.

Pszichológiai kutatások azonban már bebizonyították, hogy igenis léteznek olyanok, akiket a férfiak és a nők hasonló mértékben izgatnak.

Más kérdés, hogy hosszú távú kapcsolatot általában az egyik nemmel preferálnak, ám ekkor a szexualitáson kívül más szempontok dominálnak.

„A biszexuálisok csak egy átmeneti fázisban vannak.”

Tény, hogy a meleg férfiak és a leszbikus nők többsége keresztülment egy olyan időszakon, amikor mindkét nemhez vonzódott.

Saját tapasztalataik alapján pedig azt a következtetést vonhatják le, hogy ez mindenki másnál is hasonlóképpen működik.

Noha a felvállalás egyéni döntés, az irányultság már korántsem az – és egyik oldalról sem szép dolog megítélni, vagy „jobban tudni” a másét.

A szakértők elismerik: az orientáció külső és belső tényezők függvényében változhat, ám ebben az is benne van, hogy sokan a társas interakciók kezdetétől a halálukig ugyanolyan érdeklődésűek maradnak.

És akár biszexuálisak is lehetnek!