Így mennyei a padlizsán! - 5 örök recept, amit megtartasz

Írta: ,

Újabb kedvenc, amit a törököknek köszönhetünk! A padlizsán vagy más néven tojásgyümölcs valóban gyümölcs, ráadásul a burgonyafélék családjából. Ezzel azonban nincs vége a meglepetéseknek: ez a Délkelet-Ázsiából származó egzotikum a 16. században meghódította a Földközi-tenger térségét, majd Amerikát, de Európában egy furcsa babona miatt sokáig nem honosodott meg. Azt tartották ugyanis, hogy mérgező, illetve, hogy aki eszik belőle, megbolondul. Hazánkba a törökök hozták be és a mai Magyarország területére erdélyi közvetítéssel került. Valóban ezerarcú: rántva, sütve, töltve egyaránt finom és egésszéges ételek alapanyaga.

Padlizsán chipsz Kép forrása: thedirtygyro.com

Vegyünk egy egészséges padlizsánt, aminek feszes, fényes mély-lila bőre van és vágjuk le a szárát. Hosszanti irányban vágjuk ketté, majd szeleteljük vékony szeletekre. Ügyeljünk rá, hogy víz ne érje a szeleteket, hogy szárazon tehessük a forró olajba.

Lehetőség szerint használjunk fritőzt, hogy a lehető legrövidebb idő alatt sülhessen meg a chipsz, mert a padlizsán hamar felszívja a zsiradékot és attól puha lesz, nem marad ropogós. Sütőben sütőpapíron is nagyszerűen meg tud pirulni.

Akár a burgonyaszirmokat, a padlizsánchipszet is csepegtessük le minél szárazabbra, majd tetszés szerint fűszerezhetjük.

Vendégvárónak, filmnézéshez tökéletes kísérő! Jól mennek mellé a könnyű, száraz fehér borok, a gyümölcsösebb fajtákból.

Mézes-szezámos padlizsán Kép forrása: kknews.cc

Egzotikus falatokat készíthetünk, ha a padlizsánt hasábburgonya formára, azaz háromszögű hasábokra szeljük és grillen csíkosra sütjük mindhárom oldalukat (ha kis méretűek a padlizsánok, egyszerűen szeleteljük hosszanti szeletekre).

Így nem kerül zsiradék a padlizsánszeletekbe, a kiserkenő saját levétől pedig kicsit karamellizálódik a felszínük.

Amikor még forró, sorba rakjuk a tálalón a rudakat és vékony sugárban mézet locsolunk rájuk. Nagyon kevés kell belőle, mert így is megédesíti a ropogtatnivalót.

Majd jöhet a szezámmag, amit szintén ne vigyünk túlzásba. Éppen elég lesz, ami ráragad, hiszen ezzel csak hangulatot adunk vele az ételnek, nem karaktert.