Visszatekintés a múltba: a történetmesélés hatása a lélekre

Írta: ,

Manapság divatos szlogen, hogy éljünk a jelenben, ahelyett, hogy a múltunk fájdalmas terheivel vagy homályos jövőnk tervezgetésével töltenénk az életünket, és tegyünk úgy, mintha a múltunk meg sem történt volna. Vonzó ez a gondolat, ám az életünk ilyen hozzáállással való szemlélése következtében egyes események és az azokhoz kapcsolódó érzések feldolgozatlanul maradhatnak. Ennek ellenszere az életre való visszatekintés módszere, melyet cikkünk témájául választottunk. 

Visszatekintés

1/6 Visszatekintés

Az életre való visszatekintés eredetileg az idős emberek terápiájának egyik formája, de mindnyájunknak segítségére lehet.

Attól, hogy valaki nem beteg, még kérhet segítséget bizonyos múltbeli témák feldolgozásához.

A visszatekintésbe való beavatkozást gerontolóusok és ápolástannal foglalkozó tudósok fejlesztették ki.

A múlt felidézésének, régi történetek újbóli elmesélésének felszabadító hatása lehet, és lehetőséget adhat terheink elengedéséhez.

Külső segítség

2/6 Külső segítség

Sok idős ember van, aki hosszabb ideig él, és az élete nehézségeivel még aktívan akar foglalkozni, ezáltal jobb életminőséget teremtve magának.

Esetleg úgy érzi, hogy az életét eddig jól irányította, és továbbra is ezt szeretné tenni.

Vagy elvesztette a tartását, és már régóta kínozza egy probléma, például a gyász.

Esetleg csodálkozva veszi észre, hogy egy régóta elintézettnek hitt dolog újra felbukkant a tudatában, és rossz érzéssel tölti el. Idősebb korban a védelmi mechanizmusok gyengülnek, ezért újra aktualizálódhatnak régi konfliktusok, traumatikus tapasztalatok és félelmek.

Közepesen súlyos és súlyos depresszió esetén is bizonyítottan kedvező hatásai vannak ennek a terápiának. 

Mesélés

3/6 Mesélés

Természetes visszatekintést végzünk, amikor például egy barátunknak elmesélünk valamit az életünkből.

Amikor felidézünk egy múltbeli eseményt a ma perspektívájából, jobban megértünk valamit, esetleg csodálkozunk, mérgelődünk vagy örülünk. Az életünk tele van olyan helyzetekkel, amikor emlékeket hívunk elő.

Amikor hallunk egy történetet, olvasunk valamit, vagy megnézünk egy filmet, mindig eszünkbe jut valami a saját életünkből. Ha pedig olyasvalakivel vagyunk együtt, aki kész meghallgatni minket, akkor mesélünk.

A történeteink alkotják az egyéniségünket. Megmutatják a nehézségeket is, amit elmulasztottunk vagy nem tudtunk megtenni.

Ezekkel vagy tovább kínozzuk magunkat, vagy megbékélünk velük.

Módszerek

4/6 Módszerek

Néhányat említünk a visszatekintéses terápia módszerei közül.

A múltban történtek megélésén utólag még lehet javítani, például egy öröméletrajzon keresztül, amikor az illető barátságosabb, szeretetteljesebb módon tekint vissza az életére.

A kellemetlen témákat a jelen perspektívájából értékeli, és nem abból a helyzetből, amikor valaki vétkezett ellene.

Olyan sikert is megemlíthet, amely nagyjából ugyanabban az időben volt, mint a feldolgozásra váró probléma.

A személyes tapasztalatokat összefüggésbe lehet hozni kortárs kulturális alkotásokkal, és ezáltal új, pozitív impulzusok keletkezhetnek.

Hatás a tudattalanra

5/6 Hatás a tudattalanra

Amikor olyasmire gondolunk, ami nyomaszt minket, hajlamosak vagyunk újabb és újabb nyomasztó emlékeket társítani hozzá a múltunkból.

Ezt a folyamatot úgy lehet befolyásolni, hogy olyan témákat és képeket is felidézünk, amelyek önmagunk elfogadásával is kapcsolatban vannak.

Így a tudattalanunkra is hatással lehetünk, ez pedig befolyásolja a tudatunkat.

Visszamenőleg sok mindent átértékelhetünk az életünkben, átírhatjuk a tudattalanunkban élő történeteket, megváltoztatva érzelmi hatásukat.

Így békélhetünk meg múltunkkal, és elégedettebben élhetjük meg a jelent. 

A képzelet ereje

6/6 A képzelet ereje

Amikor visszaemlékszünk valamire, újra elképzelünk valamit. Ha egy kellemes találkozásra gondolunk, ismét örülünk neki, akár tobzódunk is benne.

Amit az érzékeinkkel a külvilágból érzékelünk, azt a képzeletünkben is meg tudjuk jeleníteni. Képesek vagyunk felidézni valamit akkor is, ha már nem létezik. De képzeletünket teremtő erőként is működtethetjük, hiszen amit elképzelünk, az sokszor be is következik. 

Az emlékek folyamatos változásban vannak, egyik jobban, másik kevésbé. Attól függően, hogy milyen helyzetben, összefüggésben vagy hangulatban hívjuk elő őket, képesek vagyunk változtatni rajtuk.

A haragos lelkiállapotban előhívott emlék másként hat ránk, mint amikor örömteliek vagy a szomorúak a körülményeink. Az sem mindegy, hogy kinek mesélünk, mert a megélt valóság érzelmi töltete a hallgató személyétől is függ.