Van választásunk – a múlt fájdalmai kineziológiával feloldhatók

Írta: ,

Mindnyájan tele vagyunk szorongással, fájdalommal, akárcsak szüleink, őseink voltak, és gyermekeinkre is átöröklődik a nyugtalanság, az elégedetlenség. A múltban szerzett lelki terhek energiablokkokat hoznak létre bennünk, megzavarva testünk, lelkünk és elménk működését. Talán sokan még nem tudják, de a múlt fájdalmai feloldhatók. Számtalan módszer létezik erre, az egyik ilyen a kineziológia, amelynek egyik fő nemzetközi képviselője az Amerikai Egyesült Államokból érkezett, Magyarországon élő Carol Ann Hontz. Az ő gondolatait tartalmazza cikkünk.

Az agy és a test

1/6 Az agy és a test

A bal agyfélteke működése a logikán alapul: elemez, érzékel, részletez, elemez, ítélkezik, figyelembe veszi az időt, félelmeket és hitrendszereket alkot.

A jobb agyfélteke holisztikus szemléletű, az egész képet látja, művészi képességeinket hordozza, nem érzékeli az időt, jelképekkel dolgozik, mentes a félelemtől és a hitrendszerektől. 

Amikor negatív inger éri a szervezetünket, testünk izmai elgyengülnek.

Ezt könnyen el tudjuk képzelni, ha arra gondolunk, hogy rossz hír hallatán megremegnek a térdeink, és úgy érezzük, hogy azonnal le kell ülnünk az energiaveszteség miatt. 

A stresssz hatása az agyra

2/6 A stresssz hatása az agyra

Stresszállapotban a bal agyfélteke fokozott működésre kapcsol, és hajlamossá válunk „üss vagy fuss” válaszreakciót adni.

Egy jelenbeli esemény, amit rosszul élünk meg, felidéz bennünk egy múltbelit, amit egykor szintén rosszul éltünk meg, ezért traumát okozott nekünk.

Megragadunk a múltban, és csak a régi, romboló viselkedési mintákat követjük.

A negatív töltésű információk blokkokat hoznak létre bennünk, amelyek gátolhatnak tevékenységeinkben, és testi-lelki bajokat hozhatnak létre, például fejfájást, hátfájást, függőségeket, rögeszméket, önbizalomhiányt.

Tudati, tudatalatti és sejtmemória-szinten tárolunk információkat. A hazugságok, a félreértelmezések elhomályosíthatják a tudatos elmét, ezért a tudatalatti mindent igaznak fogadhat el.

A múltbel, stresszt okozó élmények feloldásával azonban megértjük, hogy szabad választásunk van, és egy jobb életminőséget választhatunk. 

Nevelés

3/6 Nevelés

A boldogság természetes állapotunk. Testünk, tudatunk és szellemünk tele van kibocsátásra váró energiával.

Ha elfogadnánk magunkat úgy, ahogy vagyunk, és feltétel nélkül szeretnénk magunkat, akkor nem lenne háború, öngyilkosság, gyerek- és felnőttbántalmazás, betegség, éhezés, pusztulás. 

A kamaszok nagy része nem sokra tartja önmagát, sokan nem fejezik be az iskolát, és egyre nő a tanulásra képtelennek nyilvánítottak száma, mégpedig már az általános iskolában.

Az elavult, hatástalannak bizonyult nevelési és tanítási módszereken változtatni kell.

A szülőnek és a pedagógusnak át kell értékelniük az önmagukra és a külvilágra káros hitrendszerüket, hogy képesek legyenek feltétel nélkül elfogadni és szeretni saját magukat, és a gyerekekkel kölcsönösen tanulni tudjanak egymástól.

Félelmet tanultunk

4/6 Félelmet tanultunk

A stressz és a betegségek leggyakoribb oka az, hogy félelmet tanulunk, és félelemben tartanak minket.

Pici gyerekkorunkban az életet szépnek és egységesnek látjuk.

Izgalommal és élvezettel fedezzük fel környezetünket: ízeket, színeket, anyagokat, formákat, mintákat, hangokat, mozgást.

A pillanatnak élünk, nem foglalkozunk a múlttal és a jövővel. Később jönnek a kihívások, és nehezen tudjuk megőrizni, gyakran el is veszítjük az egyéniségünket.

Ahogy megtanulunk beszélni, a felnőttek elkezdik ránk erőltetni a saját hitrenszerüket és félelemvilágukat. Elnyomjuk valódi érzéseinket és vágyainkat, fellázadunk, diszlexiába temetkezünk, hogy megvédjük magunkat a további tájdalmaktól.

Érzéketlenek leszünk, hogy ne érezzük tovább a fájdalmat. Sok felnőtt azt hiszi, hogy az ő szava törvény, és a gyereknek engedelmeskednie kell. Ezáltal elveszik a gyerektől a választás lehetőségét. 

Van választásunk

5/6 Van választásunk

Amikor nincs választásunk, akkor ebben a negatív érzelmi állapotban a szembenállás érzését tapasztaljuk.

A szembenállás haraghoz, a harag sértődöttséghez, ellenségeskedéshez, a veszteségtől való félelemhez, bánathoz és bűntudathoz vezet.

Érzéketlenné válunk, közömbösségben élünk, végül elkülönülünk, és innentől nincs többé választásunk. Nem tudjuk, hogy van-e más lehetőségünk.

Amikor van választásunk, akkor elfogadunk egy helyzetet olyannak, amilyen. Van bennünk hajlandóság, és nyitottak vagyunk az új megoldásokra, ami az érdeklődés növekedéséhez vezet. Lelkesek vagyunk, és van önbizalmunk.

Egyenrangúságot érzünk, ami módot ad a ráhangolódásra. Egységet érzünk, zajlik az életünk. 

A hitrendszerek hatása

6/6 A hitrendszerek hatása

Amikor egy helyzet először adódik az életünkben, és nem dolgozzuk fel bizonyos időn belül, akkor az szembenállásba torkollhat.

Ilyenkor megtámadottnak, nyugtalannak, megkérdőjelezettnek, megterheltnek érezzük magunkat, mert aktiválódnak a tudatalattinkban tárolt hitrendszerek, amelyek a múlt eseményeinek érzékelésére épülnek.

Ez egy mélyebb szint, de a szembenállás mehet mélyebbre is, aminek hatására már semmilyen felelősséget nem vállalunk, mert abba a tévhitbe esünk, hogy a körülmények áldozatai vagyunk, és az adott helyzetben nincs választási lehetőségünk.

Ez az állapot nyugtalanná tesz, és megzavarja az egész testet. A blokkok azonban nem véglegesek, oldásukkal a rend helyreállítható. 

Carol Ann Hontz: Végtelen lehetőség (Carol Ann Hontz Kft., Budapest, 1997.)