Valóban önmagad vagy?

Írta: ,

Mást sem hallunk a divatos életszemléletek kapcsán, hogy merjük felvállalni önmagunkat, mert különben mindenféle lelki válságunk lesz, nem leszünk egész emberek. Ezt a mondatot a neten olvastam: „Mindig légy önmagad, de ha lehetsz Batman, akkor inkább légy Batman.” Érdekes megállapítás, hiszen Batman tipikusan az a figura, aki abszolút kettős életet élt, nem vállalta fel önmagát. Soha.

„Légy önmagad, a szerepjáték fárasztó!”

Nem szükséges mindig sodródni az árral, hiszen mindenki tudja, hogy sokkal rosszabb önmagunknak ellentmondani, mint a közkívánatnak.

„Ne változtass önmagadon csak azért, hogy az emberek szeressenek. Légy önmagad és megtalálnak azok az emberek, akik úgy szeretnek, ahogy vagy.”

Ez egy általános gyógyír, ám nem a „hétköznapi” embereknek, hanem a megfelelési kényszert napi szinten megélőknek.

Nekik valóban meg kell tanulniuk a felvállalásban megvédeni magukat.

A „nem megfelelés” ezeknek az embereknek maga a kudarc.

„Légy mindig önmagad, hiszen abban te vagy a legjobb!”

Önmagunk megváltoztatásában vagy elfogadásában nem a hangzatos, szív bánatait összeforrasztó, vigasztaló, önbizalom-növelő szólamok a fontosak.

A motiváció fontos, ugyanis nem mindegy, hogy valaki miért fogadja el önmagát, vagy miért akar mindenképp változni.

Ha a változást, vagy az elfogadást mások kedvéért, mások rád gyakorolt nyomása alapján kezded el gyakorolni, régen rossz.

Olyan, mintha te törnéd össze saját lelked, benne a neked tetsző részeket is.

A változás – ahogy az elfogadás is – nem való mindenkinek.

Nem csupán akarat kérdése, hanem lelki érettség kérdése is, hiszen a kevésbé felnőtt lelkivilágú emberek inkább az árral sodródnak, ez pedig így jó nekik.