Úgy bánsz rosszul magaddal, ahogy azt annak idején veled tették! Így tanuld meg szeretni önmagad

Írta: ,

Mindannyiunk számára fontos, hogy elismerjenek bennünket mások, és hogy tiszteletet, szeretetet kapjunk a környezetünktől. Ehhez azonban először arra van szükségünk, hogy elfogadjuk önmagunkat, és egyfajta egészséges önszeretettel viszonyuljunk magunkhoz.

Míg gyerekként joggal és reálisan várjuk el a környezetünktől, hogy szeressenek, gondoskodjanak rólunk, addig felnőttként elsősorban a saját felelősségünk, hogy jól bánjunk magunkkal - és a szeretteinknek is segítsünk abban, hogy hogyan kell velünk jól bánni, jól szeretni bennünket, ehhez pedig elengedhetetlen az önszeretet, és hogy tiszteljük saját magunkat, Sudár Györgyi, life és business coach szerint. Ez alatt nem egy narcisztikus fogalmat kell értenünk, hanem egy egészséges, reális, kiegyensúlyozott viszonyulást saját magunkhoz, az önelfogadást.

– A saját magunkhoz való viszonyulásunk alapjait a szüleinkkel való kapcsolat rakja le: ha valakivel nem bánnak jól (akár a családja, akár később a tágabb környezete), akkor ezek a külső viszonyulások, üzenetek az idők során internalizálódnak, belsővé válnak, és azt vesszük észre, hogy pontosan úgy bánunk rosszul magunkkal, ahogy annak idején azt velünk tették. Például egy túlzottan kritikus szülő hangja bennünk tovább élve könnyen maximalizmussá, önkritikus belső viszonyulássá válik – magyarázta a szakember.

Hosszú önismereti munka kell ahhoz, hogy ezt a belső viszonyulást át tudjuk dolgozni, hiszen az egymásnak sokszor ellentmondó társadalmi elvárások sem az önelfogadást nem támogatják, de még azt is üzenik, hogy sosem vagyunk elég jók.

– Tehát ahhoz, hogy magunkat szeretni tudjuk, az kell, hogy szeressenek minket. Persze felnőttként mi is sokat tehetünk magunkért, hogy jobban elfogadjuk azt, akik vagyunk – fogalmazott Sudár Györgyi.

Erősségek és hibák

A szakértőt kérdeztük arról is, miért fontos számunkra, hogy időnként megdicsérjük magunkat. Elmondása szerint az öndicséret azért fontos, mert a reális képhez nem csak a hibáink, de az erősségeink is hozzá tartoznak.

– Sokszor esünk abba a hibába, hogy negatív az énképünk, emiatt a hibáinkat felnagyítva látjuk, de mindazt amit jól csinálunk nem ismerjük el, hanem evidensnek tekintjük. Bár felnőttként is szükségünk van arra, hogy pozitív visszajelzéseket kapjunk, hogy elismerjenek minket, de elsősorban magunknak kell megfelelnünk, és magunkat kell megtanulnunk értékelni, máskülönben túlságosan függő viszonyba kerülünk a környezetünktől, és mások elismerésért harcolunk – hívta fel rá a figyelmet.

Sokan félnek az önszeretettel kapcsolatban attól, hogy elszáll velük a ló, pedig nem attól lesz valaki narcisztikus, hogy elismeri a saját erősségeit, vagy büszke a teljesítményére.

– Az egészséges önszeretet nem énközpontú, nem arról szól, hogy magamat imádom, másokat viszont leértékelek, hanem hogy tisztelem és elfogadom önmagamat, és így teszek másokkal is. A nárcizmus súlyos korai sérülésből ered, így nem kell attól félni, hogy csak úgy beleesünk. Az üres frázisokkal, hamis önimádó üzenetekkel felpumpált ego korántsem egyenlő a valódi belső harmóniával, önelfogadással, személyiségünk, énképünk ennél jóval bonyolultabb és érzékenyebb – mondta Sudár Györgyi.

Az önmagunkkal való együttérzést, a minősítés-nélküliséget, az elég jó vagyok viszonyulást egy életen keresztül érdemes gyakorolni és pallérozni.

– Lehet érzékenyíteni magunkat a jóra is azzal, hogy végig gondoljuk az erősségeinket, sikereinket - és ezek tudatosítása segíthet abban, hogy kicsit más szemszögből lássuk magunkat. Ha úgy érezzük, hogy komolyabb problémánk van az önértékeléssel – tette hozzá –, akkor egy pszichológus sokat tud abban segíteni, hogy újra fogalmazzunk a viszonyunkat önmagunkhoz.

Kevés ellentmondás

Kardos Judit, pszichológus szerint az önszeretet az önértékeléshez  és az önismerethez kapcsolódó meglehetősen szubjektív fogalom, és mivel életünknek egyszerre több területét éljük – például munka, magánélet – a különböző életterületekhez kapcsolódóan, különböző szubjektív tapasztalatokat és megéléseket alakítunk ki magunkról.

– Ez egyfajta tudás saját magunkról, amelyet a többi emberrel való találkozásban szerzünk meg, és amely a mindennapi életben a történésekre  adott reakciók alapján folyamatosan alakul és változik. Fő eleme egy személyes jellegű, érzelmi, hangulati  állapot, amely áthatja a tapasztalatok megélését. Az egyénnek az lenne a kellemes, ha ez a sokrétű tapasztalat kevés ellentmondással megélt és szerethető érzést keltene – magyarázta a szakértő.

Véleménye szerint éppen ezért önmagában az a tanács, hogy „Szeresd önmagad!”, nem sokat ér, inkább mondhatjuk, hogy saját magunk ismerete, képességeinkről, erősségeinkről és gyengeségeinkről alkotott tudásunk és ezek reális egységben történő kezelése segít önmagunk elfogadásában.

– Ennek köszönhetően nem fogjuk magunkat sem túl, sem alul értékelni, és csak ez a reális önképhez kapcsolódó, reális önértékelés hozhat hosszabb távon valódi tartós önszeretetet. Hiszen az alul vagy túl értékelt kép saját magunkról folyamatosan konfliktusba kerül a környezeti reakciókkal, és az ezekkel való szembenézés különböző kompenzációs és védekezési folyamatokat indít el, amelyek nagyon energiaigényesek, és különböző viselkedési manőverezéseket indítanak el – fogalmazott Kardos Judit.

Ennek köszönhetően a személy az életében nem tud hitelesen saját maga lenni – lehet, hogy meg sem tudja fogalmazni saját reális igényeit –, hanem folyamatosan valamilyen külső elvárásoknak akar megfelelni.

– A környezet elvárásai és saját igényeink között egy egészséges kompromisszum jelenti azt, amire törekednünk kell, ha tartósan és fenntarthatóan szeretnénk átélni az önszeretetet. Ez nem egy állapot, hanem egy folyamat, amely folyamatos igazítást és fejlődést igényel – tette hozzá –, és leginkább a másokkal való kapcsolatokban fejleszthető.