Te ki tudod zárni a felesleges információkat? Modernkori veszélyforrássá vált a TMI (túl sok információ)

Írta: ,

A TMI egy angol kifejezés, mely szabad fordításban annyit tesz, túl sok információ. Eleinte úgy véltem, ez csak egy remekbeszabott kifogás azok számára, akik feledékenyek, esetleg lusták. Aztán, ahogy telt az idő, és egyre komolyabb megbízásokat kaptam a munkámban, illetve más projektekben, rá kellett ébrednem, hogy ez a jelenség bizony valóságos.

Ahhoz, hogy alaposabban utána tudjak járni, pontosan mit is jelent a TMI az emberek életében, és hogy miként is védekezhetünk ellene, megkerestem három szakembert, akik a maguk szakterületein mind sikeres, elismert személyek.

Mivel a TMI jelenség az elmúlt évtizedek során jelent meg, így biztos voltam benne, hogy nagy szerepet játszott a kialakulásában az internet és a Social Media terjedése.

Ebben igazolásra is leletem, Lévai Richárd, közösségi marketing specialista válaszaiban. A vele folytatott eszmecsere során arra próbáltam megtalálni a választ, hogy a TMI miként hat a hétköznapi és az üzleti világra.

Richárd szerint ez a jelenség is, mint sok minden más a mai világban, különbözően befolyásolja az embereket. Vannak, akik ösztönösen képesek kizárni a számukra feleslegesnek ítélt információkat, míg mások hosszú évek kemény munkája során sajátítják el a szelektálás folyamatát, és megint mások nem képesek az információk optimális megszűrésére.

„Akik nem ebben nőttek fel, nekik ez valószínűleg nagyobb kihívás, mint a fiataloknak, de mindenképpen nagyobb erőfeszítést igényel az, hogy meg kell tanulni igazodni.”

Azt vizsgálva, hogy a TMI pontosan kikre jelent nagyobb veszélyt, arra a következtetésre jutottunk, hogy az idősebb generációknak nagyobb kihívást jelenthet a kiterjedt mennyiségű információk feldolgozása és szelektálása. Ugyanakkor nem csak kor alapján figyelhetőek meg ezek a szegregációk, hiszen befolyással lehet ezekre a személyekre a vallásuk, az életvitelük, a beosztásuk és a környezetük is.

Egy felsővezető, aki napi 10-12 órában felügyeli 20-30 ember munkáját, miközben tárgyal, egyeztet, és a saját feladatait is ellátja, valószínűleg nehezebben képes más területekre koncentrálni, és kiszűrni az onnan érkező fontos információkat, mint egy beosztott, akinek csak bizonyos feladatkörön belül kell helytállnia. Ugyanakkor szinte minden ember vállát nyomják a társadalmi-, szociális- és munkahelyi elvárások.

Abban azonban minden általam megkérdezett szakemberrel egyetértettünk, hogy a TMI befolyása reszponzív. Azaz, kizárólag rajtunk múlik, hogy mekkora teret engedünk számára az életünkben. Kollár Anna, Self-Love Coach ekként vélekedett erről a ténymegállapításról:

„Szinte kikerülhetetlen az állandó gondolat-elterelés a telefonunkon lévő értesítéseknek, a legalább 10 megnyitott 'tabnak' és az áradó híreknek hála. Azonban szerencsére minden felület a mi kezünkben van, és a sokaságuk egyet jelent azzal is, hogy bátran összeválogathatjuk, mi az, amire kíváncsiak vagyunk és mi az, amit ki akarunk zárni.”

Anna véleménye sokban hasonlított Kocsis Kata, programtervező matematikus és webdesigner oktatóéhoz. Mindketten úgy vélték, hogy akár munkáról van szó, akár a hétköznapi életről, kizárólag rajtunk múlik, mennyi információt engedünk be, és azok milyen minőségben befolyásolnak bennünket. Kata szerint, három fő területre bontható a TMI jelenléte, ezek pedig a munkában, a szórakozásban és a közösségi médiában tetten érhető ingerek, melyeket legegyszerűbben az alábbi technika segítségével befolyásolhatunk:

„Az egyik leghatékonyabb módszer, ha bizonyos időszakokban tudatosan csökkentjük a beáramló információkat. Jellemzően a hétvége lehet az, az időszak, amikor lelassulunk a természet által diktált szintre. Még akkor is, ha eleinte unalomként, depresszióként  jelentkeznek az elvonási tünetek.”

Következtetésképpen tehát, a TMI egy valós veszélyforrás, mely szinte minden embert egyformán érint, csupán más megjelenésben és mértékben. Az irányítás azonban a mi kezünkben van, és tudatos befolyásolással képesek lehetünk arra a szintre csökkenteni az információk beáramlását, melyet minden erőfeszítés nélkül képesek vagyunk feldolgozni. Ezzel pedig nem csak önmagunk életét tehetjük sokkal kiegyensúlyozottabbá, de környezetünkre is kedvező hatást gyakorolhatunk. Minden azon múlik csupán, hogy nyitottak vagyunk-e a változtatásra!

Megkérdezett szakemberek:

Kocsis KataKollár Anna, Lévai Richárd