Te hogyan látod magad a különböző életszakaszaidban?

Írta: ,

Hogyan látod magad 20, 30 és 40 éves korodban? Milyen szeretnél lenni, mit vársz az élettől? Olvasóink ismét válaszoltak nekünk!

Andi, 30, grafikus

1/6 Andi, 30, grafikus

„Tizenévesen azt gondoltam, hogy 25 éves koromra már le lesz zsírozva az egész életem: munka, férj, gyerek, ház.

Aztán amikor elérkezett ez az idő, rá kellett döbbennem, hogy az élet nem így működik. 30 éves koromra sikerült elérnem ezt a stabilitást, persze sok-sok kompromisszummal. Több párkapcsolati, önértékelési és pénzügyi nehézségen estem át, mire azzá váltam, aki most vagyok, és az út még nem ért véget.

Azt még hozzá kell tennem, hogy 20 és 30 között az a tíz év egy perc alatt telt el. Csak reménykedni tudok benne, hogy a következő tízzel nem így lesz. Azt szeretném, ha 40 évesen már könnyebben venném az akadályokat, és többet tudnék az élet örömeire koncentrálni. Magabiztos, kiegyensúlyozott nőként szeretnék élni.”

Réka, 28, rendezvényszervező

2/6 Réka, 28, rendezvényszervező

„20 évesen már nagyon komolynak éreztem magam, és annak is akartam látszani… Persze egyáltalán nem voltam az.

Nem csináltam mást, csak bejártam a fősulira, vizsgáztam, sorozatfüggő voltam, és naivan elhittem minden szép szót… Persze akkor úgy gondoltam, hogy háhá, kisapám, engem nem versz át ezzel a maszlaggal, csak hát ugye ha a szív dobban, az ész megáll… 

Nem állítom, hogy ma már nem követek el ilyen hibákat (sőt!), de a különbség az akkori és a mostani énem között az, hogy 20 évesen még rendíthetetlenül reméltem… 40 évesen pedig már biztosan nem fogok, csak élvezem a pillanatot!”

Zsuzsa, 42, pénzügyi vezető

3/6 Zsuzsa, 42, pénzügyi vezető

„Ó, ha tudtam volna 20 évesen, amit most tudok!

Hogy semmi nem úgy alakul, ahogy eltervezed, mégis így a jó! Kellenek az akadályok, a kudarcok ahhoz, hogy később értékelni tudd, amit kaptál.

20 és 30 éves kor között az élet a tapasztalásról szól, hogy megismerd a világot, az embereket, magadat.

A következő tíz év pedig arról, hogy hasznosítsd ezt a tudást. Remélem, innentől már csak a szórakozás jön!”

Fanni, 33, közgazdász

4/6 Fanni, 33, közgazdász

„Sosem felejtem el, amikor először vettem észre, hogy szempillaspirálozás után néhány percre már ott maradtak a homlokomon a kis ráncok: hát elkezdődött. A harminchoz közeledve megértettem, hogy a derékfájás az ülő munkától már nem múlik el, ha nem teszek ellene, és hogy a tábla csokik után sem legyint örökké az anyagcserém. De nem zavart.

A korai húszas éveim „ide nekem az oroszlánt is” érzése után elkezdtem sokkal jobban tisztelni és szeretni a testemet, és imádom az apró kis változásokat, mert egy új, izgalmas korszak kezdetét jelzik – egy felnőtt korét, amiben már nem érzem úgy, hogy állandóan bizonyítanom kell, de még bátran és néha vakmerően is vállalok új kihívásokat, hiszen most sem szégyen elbukni. Komoly kapcsolat? Karrier? Anyaság? Ebben a korban én döntöm el, mit választok, és nem is tudok elképzelni ennél izgalmasabb érzést.”

Vivi, 21, egyetemi hallgató

5/6 Vivi, 21, egyetemi hallgató

„Most csak élvezni szeretném az életet, bulizni, szórakozni, mindent kipróbálni. Nem szeretném később azt érezni, hogy valamit kihagytam!

Remélem, pár éven belül megtalálom az Igazit, és lesz egy jó munkám is, 30 éves korom előtt pedig szeretném megszülni az első gyerekemet. Bízom benne, hogy menni fog az anyaság-karrier dolog, de ha nem, akkor inkább az anyaság felé hajlanék a későbbiekben.

40 évesen pedig jó lenne olyan dögösnek maradni, mint Samatha volt a Szex és New York-ban! 

Szülőként mindenben támogatni akarom majd a gyerekeimet, és szeretném, ha a férjemmel olyan szerelmesek maradnánk, mint a kapcsolatunk elején. Túl tökéletes? Igen! De remélem megvalósítható!”

Panka, 29, banki ügyintéző

6/6 Panka, 29, banki ügyintéző

„A húszas éveim utolsó hónapjait élem. Gyönyörű évek vannak mögöttem, barátok, szórakozás, szerelem, fészekrakás, várandósság és egy kis csoda, aki immár 15 hónapos.

A harmincas, negyvenes éveimben meg szeretném tartani fiatalos lendületemet, helyt szeretnék állni anyaként, feleségként, valamint meg akarom őrizni a szakmai kreativitásomat is. Az ötvenes éveimre talán már nyugodtabb vizekre evezek, esetleg elkezdek kertészkedni, és több csendre vágyok majd.

Akárhogy is alakul, szívből remélem, hogy mindannyian egészségesek és boldogok leszünk, a körülöttünk lévő világ pedig békés, biztos jövőt nyújt majd gyermekeinknek.”