Tanulható-e az optimizmus? A pozitív gondolkodás „bevonzza” a jót? - A szakértő válaszol

Írta: ,

Egy nemrég készült felmérés szerint a nők kevésbé tudnak optimistán tekinteni a világra, mint a férfiak. Sokakanak könnyedén megy, hogy csupa pozitív gondolattal, optimista szemlélettel álljanak a világhoz, míg másoknak ez nem megy ilyen egyszerűen, pedig ez a fajta felfogás segíthet, hogy könnyebben jussunk túl a nehéz helyzeteken, hogy könnyebben vészeljük át a problémásabb időszakokat. Egy szakértővel beszélgettünk arról, hogy vajon tanulható-e az optimizmus, illetve hogyan fejleszthetjük ki magunkban a képességet arra, hogy pozitívabban tudjunk a dolgokhoz állni.

– Azt tapasztalom, hogy minden embernél egyénileg változó az, ahogyan a saját “pozitív hozzállás-képét” kidolgozza magában: szinte mindenki mást ért alatta, ám mindenki feltételezi, hogy a másik ugyanazt gondolja, mint ő. Néhány ember számára a pozitív hozzállás azt jelenti, hogy “mindenben meg tudjuk látni a jót, vagy a számunkra hasznosat”: ez a “minden rosszban van valami jó, csak fel kell ismerni” típusú gondolkodás. Ehhez kapcsolható “a pohár félig üres vagy félig tele” dilemma is, amely szintén egyfajta szemléletről árulkodik. Ezekben a viszonyulásokban a helyzetértékelés áll a fókuszban. – fogalmazott a szakember.

Mások azt gondolják, önmagukba vetett hitük, az önbizalmuk, önbecsülésük az, ami a pozitív “hozzá-állás”, a “dolgokhoz-való-állás” lényegi alkotórésze. Ez a cselekvésre fokuszál és a saját erőbe vetett hit mozgatja.

– Van egy lényeges összekötő elem ezekben a viszonyulásokban: a külső világ történései és a belső világ megélése, működése között kapcsolat létesül, amely feltételez valamiféle pozitívumot, hasznosságot, értelmet. Hogy a lélek történéseinek, az elme működésének, a belső megélésnek erős hatása van a cselekvésre és a döntésekre, a megküzdési képességekre, az vitathatatlan – magyarázta dr. Kőrösi Beáta.

Érdemes végiggondolni, mit is értünk köznapi értelemben pozitív hozzáálláson dr. Kőrösi Beáta pszichopedagógus, mediátor, szupervizor véleménye szerint.

Külön lapon említendők azok az elgondolások, melyek szerint az erős akarat és az állandó pozitív előrevetítések bevonzzák majd a kívánt hatásokat, eredményeket a külvilágból. Itt ugyanis nem egy helyzet többszempontú értékelésének képességéről van szó (“félig tele-félig üres” egyszerre), de mégcsak nem is az énerőbe vetett mélységes bizalomról, hanem egy naiv várakozásról, melyben a passzivitás nemcsak megengedett, hanem szinte érvényességi kellék.

Tanulható az optimizmus?

A szakembert megkérdeztük arról is, hogy tudjuk-e tanulni az optimizmust, vagy ez egy veleszületett képességünk.

– Martin Seligman pszichológus kutatásai szerint az ember biológiailag a negatív várakozás irányába van programozva, őseink évezredeken át a fennmaradásért küzdöttek: átvészeltek jégkorszakokat, árvizeket, aszályokat, éhínségeket. Seligman úgy véli, a túlélők valószínűleg a pesszimizmusuk miatt maradtak életben. Ők ugyanis nem számítottak arra, hogy a jó időszak tartós lesz, és állandóan a zord jövő miatt aggodalmaskodtak: ez növelte a megküzdési készségüket, tartalékokat képeztek az ínséges időkre így a pesszimizmus lett a túlélésük záloga. Ezzel szemben a pozitív hozzáállás szociális tanulás eredménye, azaz tanult viselkedésünk – hívta fel rá a figyelmet a szupervizor szakember.