10 tanács, amit a tizenhat éves önmagamnak adnék, ha visszamehetnék az időben

Szőke Angéla
Írta: ,

Ugye neked is eszedbe jut néha, fiatalon mennyit problémáztál bizonyos dolgokon, amik ma már olyan triviálisnak tűnnek? Amikor gimiben kikosarazott az évfolyam legmenőbb sráca, azt hittem, eljött a világvége. Amikor kettes lettem matekból, azt hittem, nincs tovább. Amikor kirúgtak az első nyári munkámból, biztosra vettem, hogy az életemnek annyi. Most, amikor felnőtt fejjel ezekre a régi „tragédiákra” gondolok, csak mosolyogni tudok. Milyen jó lett volna, ha akkor valaki megnyugtatott volna a totális kétségbeesésben. Eljátszottam hát a gondolattal, mi lenne az a tíz tanács, amit fiatalkori önmagamnak adnék, ha visszamehetnék az időben.

Ugye senki sincs meglepve, amiért ez az első...

Mennyien vagyunk úgy – főleg harminc felettiek –, hogy nézegetjük tinikori fényképeinket és csak arra tudunk gondolni: „Te jó ég, milyen vékony voltam!”

Emlékszem, a barátnőimmel állandóan fogyóztunk, pedig így visszatekintve olyan csinosak voltunk mindannyian!

Szépek voltunk és vékonyak, mi pedig órákat töltöttünk a tükör előtt nemlétező hibáinkat vizsgálva.

 

Emlékszem az eminens lányra az osztályból, aki mindenből ötös volt és emiatt természetesen minden tanár kedvence.

Én maximum a magyartanárok kedvence voltam néha és úgy irigyeltem őt, akit állandóan dicsértek.

Biztos voltam benne, hogy belőlem semmi nem lesz, ő pedig rendkívül sokra fogja vinni.

Nos, a közösségi médiának köszönhetően látom, hogy elvált és utálja a munkáját.

Sajnálom őt, hiszen az ő példája is bizonyítja, hogy a teljesítménykényszeres gyerekekből nem mindig lesz sikeres felnőtt.