4 tanács, amit jó lett volna hallani harminc körül

Írta: ,

Harminc körül az embernek benőtt a feje lágya, már felnőtt, tudja, mit akar… ugye? Legalábbis ezt mondják. A múlt században talán még tényleg így volt, ám egyre nehezebben akaródzik felnőnünk, és harmincas éveinkben is sokszor érezzük, ehhez mi még kicsik, vagy túl infantilisek vagyunk, ezt csak a nagyok értik… Ugye, ráismersz néhány gondolatra? Felnőni huszonévesen kellene – ám nem biztos, hogy mindenkinek sikerül. Sokan szüleikre kénytelenek támaszkodni, sokan nem tudnak önálló döntéseket hozni, sokakra pedig rátelepszik egy-egy bántalmazó kapcsolat, emiatt nem tudnak megtanulni egyedül életet vezetni. Egyre kevesebben tudnak harmincas éveikre elköltözni a szüleiktől, sőt, egyre kevesebben is akarnak. Ez pedig függés a javából.

Az nem felnőttség, hogy anyukádhoz jársz kajálni, az sem, hogyha a pasid tart el vagy fizeti a sulidat. Ha ez mind megvan, vizsgáld meg a véleményalakítás önállóságát, vajon függ-e a világnézeted másétól, vannak-e eredeti meglátásaid, megkönnyebbülten ismétled, amit itt-ott olvastál, vagy inkább saját koncepciókat alkotsz a világodról?

Támaszkodj a saját bölcsességedre, élettapasztalatodra (mert ebben a korban már van belőle), merj szakítani a megszokott gondolatköreiddel, nyisd ki az elméd, és légy önálló a világnézeted kialakításában is.

Szeresd és fogadd el magad! Kép forrása: stephaniesunderland.com

Ennyi idős korunkra mindannyian begyűjtöttünk jó pár kudarcot, összeomlást, sikertelenséget, visszautasítást. Mindezek rombolják önbecsülésünket, és ha nem becsüljük magunkat, ha egyre rosszabb véleménnyel vagyunk magunkról, nyilván nem is szerethetjük igazán.

Ezért meg kell tanulnunk értékelni mindazt a jót, amit felhalmoztunk az idők során, meglátni a szebbik oldalunkat, és ha ez sikerül, még harmonikusabban fogunk tudni kapcsolódni másokhoz is.

Nézz bele néha a tükörbe úgy is, hogy nem a hibákat keresed. Hanem a kedvességet a szemedben, a jóindulatot az arcodon, a hajszálvékony, huncut ránckezdeményeket a szemed sarkában, amelyek arról mesélnek, milyen önfeledten tudsz nevetni és megnevettetni másokat.