5 szuper tulajdonság, amit elveszíthetsz a harmincas éveidre, ha nem vigyázol

Szőke Angéla
Írta: ,

A nők többsége a húszas éveiben még többnyire csak keresi önmagát, a harmincat betöltve pedig érett személyiséggel, kialakult értékrenddel és magabiztos hozzáállással rendelkezik. Ezért is vallja a hölgyek többsége, hogy a harmincas éveiben érezte magát a legjobban a bőrében. Ekkorra már nincs bennünk a fiatalkori szorongás és bizonytalanság, de még kifejezetten fiatalok vagyunk, tele energiával és tettvággyal. Ennek ellenére van pár tulajdonságunk, amit kevesen mentenek át a harmadik X után, pedig nagyon is érdemes lenne. Íme öt szuper tulajdonság, amit elveszíthetsz a harmincas éveidre, ha nem vigyázol.

Spontaneitás

Emlékszel még, mikor munka után hirtelen ötlettől vezérelve a nyakatokba kaptátok a várost a barátnőiddel, és spontán elmentetek bulizni? Nem törődtetek azzal, hogy hazamenjetek, átöltözzetek, sminkeljetek, a nyakatokba vettétek az éjszakát és csak jól éreztétek magatokat. Ilyen a harmincas éveinkben már sajnos nemigen történik.

Mindenki fásultan hazamegy a munkahelyről, majd miután hazaért és lezuttyant a kanapéra, már nincs az a buli, amiért újra összeszedné magát, pedig hiba lemondani a spontán kalandokról. 

Igényesség

Ugye te is emlékszel arra, mikor a húszas éveidben kövérnek láttad magad a bikinidben – pedig csinos voltál - télvíz idején is szorgosan szőrtelenítettél és mikor átjött a pasid, mindig a legszexibb fehérneműben fogadtad? Ugyan korunk előrehaladtával egyre elfoglaltabbak vagyunk és több rajtunk a felelősség, de törekednünk kell arra, hogy ezeket a dolgokat továbbra is fenntartsuk.

Ha látod, hogy felszedtél pár kilót, tegyél ellene. Télen se hanyagold el a tested és akkor se a kinyúlt pamutbugyidban várd a barátod/férjed, ha már évek óta együtt vagytok. Az igényességről semmilyen korban nem érdemes lemondani. 

AndrewLozovyi/depositphotos.com

Társaságkedvelő beállítottság

A húszas éveinkben egyértelmű volt, hogy elmentünk barátaink, ismerőseink szülinapi partijára vagy sima házibulijára. Ahogy azonban korosodik az ember, egyre otthonülőbb lesz, pedig ezt a tendenciát csak öregkorunkra ajánlatos tartogatni.

Vegyél erőt magadon és ne intézd el egy sms-sel a köszöntést, igenis mozdulj ki és menj emberek közé. Az ilyen bulik szinte mindig jól sikerülnek és meglepődnél, ha tudnád, milyen hatékony fegyver a szórakozás az esetleges magány vagy depresszió ellen. Tehát bulira fel!

Kalandvágy

Ha egy harmincas éveiben járó embert megkérdezel, mikor volt utoljára kirándulni, vagy kempingezni, valószínűleg egy huszonéves kori emléket fog felidézni. Akkoriban felültünk a vonatra vagy távolsági buszra, majd kenu túráztunk, sátraztunk és remekül éreztük magunkat.

Az sem zavart senkit, ha kemény volt a fekhely, vagy elázott egy nyári záporban. Harmincas éveinkre maximum wellnesszelni megyünk el és ott is hajlamosak vagyunk panaszkodni, ha a parkolótól messze esik a hotel bejárata és nem elég puha az ágy. Pedig a vagány kalandokat fogjuk mosolyogva mesélni időskorunkban, nem a luxusnyaralásokat. 

dusanpetkovic/depositphotos.com

Álmodozás

Ezt hagytam utoljára, pedig talán ez a legfontosabb. Huszonéves korában az ember meg akarja váltani a világot, van benne küzdeni vágyás és nem ismer lehetetlent. Ez később - ahogy jön az egyre több felelősség - sajnos egyre halványul, hiszen jönnek a rohanós hétköznapok és a mindennapos problémák.

Féltjük munkahelyünket, aggódunk a számlák miatt, sokat dolgozunk, gyereket nevelünk, és ez sajnos felőröl minket, széttiporva vágyainkat. Pedig ezek nélkül a célok nélkül az életünk beszürkül, ezért álmodozz csak bátran!