A mentális betegségeket hajlamosak vagyunk lesemmizni, főleg akkor, ha nem ütik meg azt az ingerküszöböt, amitől valakit „őrültnek” titulálunk – gyakran nem vesszük komolyan a depresszióval, szorongással, vagy más, a mindennapi életet igenis megnehezítő problémával küzdő embereket.

Sokszor hallani az olyan korántsem segítőkész tanácsokat, hogy „majd elmúlik”, vagy „ne idegeskedj”, esetleg: „gondolj valami vidám dologra” – ezek egyáltalán nem javítanak a helyzeten, sőt, gyakran csak azt mutatják, mennyire elbagatellizáljuk még a 21. században is a kevésbé súlyosnak tekintett mentális problémákat.

Ilyen a szorongás is (angolul talán ismerősebb lehet a neve, anxietynek hívják), ami rengeteg embert érint, mégis legtöbben azt sem tudják, a folyton izguló, görcsölő és túlkomplikáló gondolkodásmódjuk tulajdonképpen betegség, és több tízezren szenvednek benne.

A szorongó ember agya folyton jár, folyton aggódik, és elképzel minden lehetséges rossz eseményt és végkimenetelt, amit csak lehet, akár egészen addig, míg pánikrohamot nem kap.

A szorongást nem egyszerű felismerni, de ha rájössz, hogy te is ebben szenvedsz, sokkal egyszerűbb kezelni, mint hinnéd. Az első lépés, mikor leesik a tantusz: nem vagy egyedül, rengetegen élnek így, és rengetegen küzdenek ezzel a kondícióval nap mint nap. Amint ez tudatosul benned, sokkal könnyebb túllépni a szorongó gondolatokon, hiszen tudod, hogy ezek csak a saját elméd szüleményei, és semmiféle valóságalapjuk nincs.

Honnan lehetsz biztos benne, hogy te is szorongástól szenvedsz? Egyszerű: ha gyakran komplikálod túl a dolgokat, egy-egy rossz mondat vagy félresikerült megjegyzés után órákat rágod magad, hogy mit gondolhatnak rólad a többiek, vagy egy esemény előtt mindig elképzeled a legrosszabb végkimeneteleket, akkor valamilyen formában te is érintett vagy.

Szerencsére megfelelő akaraterővel ez a betegség is legyőzhető. De mivel a szorongást mindenkinél más hozza elő, az is egyéni, hogy kinek mi segít a csökkentésében.

Fontos megjegyezni, hogy teljesen sosem fog elmúlni ez a betegség (hiszen valahol a személyiséged részét képezi), viszont könnyen redukálhatod arra a szintre, ahol már nem befolyásolja a mindennapi életedet.

Először is figyeld meg, mi zaklat fel a legtöbbször: Azon agyalsz, mit gondolnak rólad mások? Félsz, hogy elveszítesz valakit? Rettegsz, hogy nem fognak elismerni a munkában? Ha meg tudod állapítani a szorongás eredetét, sokkal könnyebben tehetsz ellene, mintha csak a tüneteket kezelnéd!

Biztosan akad néhány olyan ember (ha nem is a barátaid, de a családodban bárki), akikben teljes mértékig megbízol. Avasd be őket, mi történik veled, és kérj segítséget – mondják el, mit gondolnak arról, amiért szorongsz, amiért izgulsz. Meglátod, ha egy teljesen más nézőpontból figyeled meg a problémát, máris könnyebben találod a kiutat, ráadásul a barátaid még az önbizalmadat is rendesen felturbózhatják, ha arra van szükséged.

Ne érezd úgy, hogy szégyen segítséget kérni azoktól, akik a legjobban szeretnek, hiszen egyedül sokkal nehezebb megbirkózni mindennel, amit az élet eléd állít. Mesélj, kérj tanácsot, és beszélgess – ez már magában felér egy igazi terápiával.

Unalomig ismételt tény, de igaz: ha a tested nem egészséges, a lelked sem lesz az. Ha folyton rossz ételekkel, cukorral és zsírral mérgezed, rendszertelenül eszel és nem adod meg a szervezetednek azokat a tápanyagokat, amikre szüksége van, „bosszúból” nem fog rendesen működni, ami nem csak a zsírpárnákat, de a helytelen szervi működést is jelenti – a szorongás pedig az egyik legfontosabb szervedben, az agyadban jelenik meg.

Tiszteld annyira a tested, hogy vitamin- és tápanyag dús ételekkel biztosítod, hogy megfelelően működjön, és néha meg is mozgatod, hogy fejlődjenek az izmaid. A mozgás ráadásul endorfint is termel, a boldogsághormontól pedig rögtön ragyogóbbnak látod majd a világot, mint amilyennek előtte tűnt.

Butaságnak hangzik, de egy pánikroham vagy különösen erős szorongás esetén a legeslegjobb megoldás az, ha pár percig mélyeket lélegzel, és nem figyelsz semmi másra, csak arra, ahogy a levegő átjárja a testedet.

Mikor szorongsz, észrevétlenül gyorsabban kapkodhatod a levegőt, több oxigént juttatva a szervezetedbe, mint amire szüksége van, azaz hiperventillálhatsz – ez pedig külön elősegítheti a rohamok rosszabbodását.

Ilyenkor bekerülhetsz egy ördögi körbe, ahol egyre rosszabbul leszel attól, ahogy kapkodod a levegőt – ilyenkor állj meg, kezdj el mélyen és lassan lélegezni, és egyedül arra figyelj, hogy megnyugszik a tested.

A szorongás sokkal rosszabb, ha sokat vagy egyedül – ilyenkor a saját gondolataidon évődsz, és egyre mélyebbre taszítod magad a negatívumokban. Persze ahhoz, hogy teljesen le tudd győzni a betegséget, szükséged van egyedüllétre, hogy rájöjj, mi okozza a bajt, és hogyan tudsz küzdeni ellene, de nem érdemes átesni a ló túloldalára, és rengeteg időt a probléma marcangolásával tölteni.

Mozdulj ki gyakran, még ha egyedül is teszed – már az emberek látványa az utcán is kizökkent a saját kis világodból, és segít perspektívában látni a dolgokat. Beszélgess a barátaiddal, randizz, vidd el a kutyádat sétálni, a lényeg az, hogy kiszakadj abból a mély lyukból, amibe szorongás idején saját magadat taszítod.