Jó kibeszélni másokat? Pszhichológiai szempontból emiatt pletykálunk

Nagy Niki
Írta: ,
Jó kibeszélni másokat? Pszhichológiai szempontból emiatt pletykálunk

Kép forrása: unsplash

A pletykálást általában negatív tulajdonságnak szoktuk feltüntetni, csakhogy pszichológiai szempontból nagyon is hasznos tud lenni. Az agyunk ugyanis erre állt rá, hiszen társas lények vagyunk, egy csoporthoz tartozunk, aminek szerves része, hogy a másikra hagyatkozunk bizonyos dolgokban – ehhez pedig hozzátartozik, hogy másokról beszélünk, miközben az említett személy nincs ott velünk.

Persze érdemes megkülönböztetni jóindulatú és rosszindulatú pletykálkodást, de alapvetően elmondható, hogy mások kibeszélése evolúciós eredetből fakad.

A Social Psychological and Personality Science tudományos folyóiratban megjelent tanulmány szerint egy ember átlagosan 52 percet tölt azzal egy nap, hogy pletykál – ez nem feltétlenül rosszindulatú pletyka, sokkal inkább információcsere valaki olyanról, aki éppen nincs jelen.

Mindenki csinálja, és mindenki különböző szinteken űzi a dolgot, aminek az az oka, hogy evolúciós szempontból a pletykálás mindig is előnyös volt számunkra.

Az ember eredendően csoportban érzi jól magát, a csoporttagokra támaszkodik a túlélés bizonyos aspektusaiban. Ehhez hozzátartozik az, hogy másokról információt oszt meg, ezért vagyunk hajlamosak arra, hogy olyanról beszéljünk, aki éppen nincs jelen. Az agyunkban ezért nincs gát arra, hogy ne tegyünk ilyet, ezért esik olyan jól valaki másról beszélgetni egy ismerősünkkel. Különbséget kell viszont tenni a rosszindulatú pletyka és a semleges információközlés között, előbbi ugyanis továbbra is inkább árt az embernek, mint használ.

Érdemes a csoportos elméletet a modern társadalomra levetíteni: a baráti kör, a család és a munkahely mind-mind olyan csoportok, amelyekben egymásra vagyunk utalva. Egyértelmű, hogy minél több információt tudunk a csoport többi tagjáról, annál nagyobb biztonságban érezzük magunkat, és annál nagyobb a kötődés is a többiek felé. A történelem előtti időkben az ősember a saját csoportjának tagjaira hagyatkozott az élelemszerzésben, a vadászatban, a védelemben – mindenben, amit ő maga nem tudott elvégezni. Tudnia kellett, hogy ki milyen jól csinálja azt, amit rábíztak.

Érdemes továbbra is távol maradni a negatív pletykálkodástól, mert az nem összehoz, hanem eltávolít minket egymástól – de az ártatlan információcserének egyáltalán nincs negatív hatása a társas kapcsolatainkra.

Nyugodtan beszélj másról akkor, amikor ő nincs ott, csak arra figyelj, hogy ne forduljon a dolog valódi becsmérlésbe, ez ugyanis már mind a te, mind a másik személyiségére negatív hatással van.