Tanulható-e az optimizmus? A pozitív gondolkodás tényleg „bevonzza” a jót? Szakértőt kérdeztünk

Bodnár Alexa
Írta: ,
Tanulható-e az optimizmus? A pozitív gondolkodás tényleg „bevonzza” a jót? Szakértőt kérdeztünk

Egy nemrég készült felmérés szerint a nők kevésbé tudnak optimistán tekinteni a világra, mint a férfiak. Sokakanak könnyedén megy, hogy csupa pozitív gondolattal, optimista szemlélettel álljanak a világhoz, míg másoknak ez nem megy ilyen egyszerűen, pedig ez a fajta felfogás segíthet, hogy könnyebben jussunk túl a nehéz helyzeteken, hogy könnyebben vészeljük át a problémásabb időszakokat. Egy szakértővel beszélgettünk arról, hogy vajon tanulható-e az optimizmus, illetve hogyan fejleszthetjük ki magunkban a képességet arra, hogy pozitívabban tudjunk a dolgokhoz állni.

– Azt tapasztalom, hogy minden embernél egyénileg változó az, ahogyan a saját “pozitív hozzállás-képét” kidolgozza magában: szinte mindenki mást ért alatta, ám mindenki feltételezi, hogy a másik ugyanazt gondolja, mint ő. Néhány ember számára a pozitív hozzállás azt jelenti, hogy “mindenben meg tudjuk látni a jót, vagy a számunkra hasznosat”: ez a “minden rosszban van valami jó, csak fel kell ismerni” típusú gondolkodás. Ehhez kapcsolható “a pohár félig üres vagy félig tele” dilemma is, amely szintén egyfajta szemléletről árulkodik. Ezekben a viszonyulásokban a helyzetértékelés áll a fókuszban. – fogalmazott a szakember.

Mások azt gondolják, önmagukba vetett hitük, az önbizalmuk, önbecsülésük az, ami a pozitív “hozzá-állás”, a “dolgokhoz-való-állás” lényegi alkotórésze. Ez a cselekvésre fokuszál és a saját erőbe vetett hit mozgatja.

– Van egy lényeges összekötő elem ezekben a viszonyulásokban: a külső világ történései és a belső világ megélése, működése között kapcsolat létesül, amely feltételez valamiféle pozitívumot, hasznosságot, értelmet. Hogy a lélek történéseinek, az elme működésének, a belső megélésnek erős hatása van a cselekvésre és a döntésekre, a megküzdési képességekre, az vitathatatlan – magyarázta dr. Kőrösi Beáta.