Őszinteség kontra hazugság, avagy kinek mennyit mondj el

Írta: ,

A legtöbb ember sokkal többet hazudik, mint azt gondolná magáról, legalábbis ezt támasztják alá a felmérések. Ennek részben az az oka, hogy szeretnénk magunkat jobb fényben feltüntetni, részben pedig az, hogy már szinte gondolkodás nélkül szelektálunk, kinek mit mondjunk el.

Mit mondjunk el a szüleinknek?

1/5 Mit mondjunk el a szüleinknek?

Gyermekként elsődleges támasznak számítanak a szülők, egészen kamaszkorig, amikor már megpróbáljuk kicsit háttérbe szorítani őket.

Akkortájt igyekszünk lavírozni az igazság és a ferdítés között, főleg azért, hogy elkerüljük a büntetést és a csalódottságot. De mi a helyzet felnőttkorban? Ekkor már főként az számít, mennyire élünk harmóniában a szüleinkkel.

Egyesek teljesen különböznek felmenőiktől, más elveket, nézetek vallanak gyakorlatilag minden téren. Ilyen esetben érthető, hogy nem kívánunk mindent megosztani az idősebb korosztállyal, sejtjük, hogy úgysem tudnának azonosulni velünk.

Próbálkozni azért lehet sőt, kell, de ha úgyis túlaggódják a helyzetet, vagy még mindig gyermekként bánnak velünk, akkor érdemesebb utóbbi tisztázására fordítani az energiáinkat.

Mit mondjunk el a kedvesünknek?

2/5 Mit mondjunk el a kedvesünknek?

A szerelmünk már egészen más tészta, legalábbis, ami az őszinteséget illeti. Onnan tudhatjuk, hogy a megfelelő emberrel vagyunk, ha nincs olyan téma, esemény, amit ne mernénk elmondani a párunknak.

Ez minden felnőtt kapcsolat alapja, hiszen a megoldást, a kompromisszumot is mindig közösen kell keresni, szem előtt tartva a viszony érdekeit.


Ne legen tabu! 5 kényes téma, amiről az esküvő előtt beszélnetek kell


Igazából nincs kivételes eset, legfeljebb olyan, amikor a nagy beszélgetés előtt egy másik, szívünkhöz közelálló emberrel is megosztjuk aggályainkat, de a kedvesnek minden fontosabb történésről tudnia kell.

Ez természetesen nem azt jelenti, hogy folyton a nyakába kell zúdítani a gondjainkat, főleg nem akkor, ha az érkező tanácsokat sosem fogadjuk meg. Ugyanakkor hazudni egy kapcsolatban meglehetősen intő jel a minőségére vonatkozóan.

Mit mondjunk el a barátainknak?

3/5 Mit mondjunk el a barátainknak?

Sokan szelektálnak gondolataik között, amikor a barátaikkal társalognak, pedig ha ilyesmire kényszerülünk, akkor az azt jelenti, hogy szűkítenünk kellene ismeretségi körünket.

Kamaszként még szinte mindenkibe megpróbálunk belekapaszkodni, akkor úgy érezzük, minél több barátunk, haverunk van, annál több lehetőség nyílik meg előttünk.

Ez részben igaz is, de felnőttként gyakran tudatosan kell magasabb szintre helyezni egyes barátságokat, miközben másokat nemes egyszerűséggel le kell építeni. Idővel már nem az fog számítani, hány felszínes ismerősünk van, hanem az, milyenek az igaz barátaink.

Nyilvánvalóan senkivel sem szabad haragban maradni, de sok „barát” csak információt gyűjt a pletykáihoz, velük értelemszerűen nem ajánlatos bizalmas infókat megosztani.

Mit mondjunk el a távolabbi ismerőseinknek?

4/5 Mit mondjunk el a távolabbi ismerőseinknek?

A távolabbi ismerősökkel hasonlóképpen érdemes bánni, mint ahogy a tudatosan távol tartott barátokkal. Sokan egyáltalán nem tisztelik a magánszférát, akkor sem, ha saját magukról van szó.

Ennek részben szereplési vágy és önbizalom-erősítés az oka, de akadnak, akik nem bírják ki, ha nem beszélnek róluk a környéken. Ezt érdemes tudatosítani magunkban és inkább változtatni, mert nem attól leszünk valakik, hogy mások kibeszélnek minket.

Másrészt előfordulhat, hogy csupán naivság, jóhiszeműség áll a pletykák hátterében, egyszerűen nem feltételezzük a régen látott ismerősről, hogy azonnal továbbadja a hallottakat.

Sajnos a legtöbbször számolni kellene ezzel a végkimenetellel, és bizalmas infók nélkül, kicsit távolságtartóan nyilatkozni életünk menetéről.

Mit mondjunk el a gyermekünknek?

5/5 Mit mondjunk el a gyermekünknek?

Sokan bizonyára furcsállják, hogy a gyermekeket is belevonjuk a cikkbe, pedig az az igazság, hogy az aprócska családtagok csak nagyon ritkán élvezik szüleik bizalmát.

(Furcsa módon a felmenők mégis elvárják, hogy fordított helyzetben a csemeték nyilatkozzanak érzelmeikről, gondjaikról, különben jön a büntetés.)

Nyilvánvalóan nem lehet bármit elmondani egy kisgyermeknek, legalábbis nem úgy, ahogy azt a legjobb barátnőnknek vázolnánk.

Azt azonban tudni kell, hogy amikor a szavak jelentései még nem is világosak, a gyerkőcök már akkor érzik a hangulatváltozásainkat, és összezavarodnak, ha azok nem párosulnak normális kitörési pontokkal.

Később már egész nyugodtan elmagyarázhatjuk a kiskamaszoknak, kamaszoknak, mi nyomaszt minket, cserébe ők sem fognak előttünk titkolózni.