Optimizmus és gondolati teremtés – hitelezz boldogságot a jövőből

Írta: ,

Mindenki szeretne pozitívan gondolkozni, pláne a gondolataival teremteni, de ez nem mindenkinek, sőt, csak nagyon keveseknek sikerül. Utóbbi ráadásul valóságos sci-finek hangzik a racionális emberek számára, pedig a pozitív gondolkodásból még ők is profitálhatnának.

Optimizmus a pesszimizmus nyomása alatt

Feleki László mondta: „Ismert szókép az, hogy „elszabadult a pokol”. Mikor mondhatjuk már, hogy elszabadult a mennyország?”

Ebből az idézetből abszolút érezhető az, amivel biztosan te is nap mint nap szembesülsz: a világ alapvetően pesszimista beállítottságú. Szinte mindenhonnan azt halljuk, hogy az egész világ romlott és rossz körülöttünk, tételesen felsorolják, hogy mi nem működik, milyen bajok történtek. Ezek az állítások viszont mind-mind hatni fog ránk, még akkor is, ha nem figyelünk konkrétan a mondatokra! 

De kárt okoz az is, ha a rossz dolgokat vicces köntösbe bújtatjuk, és azon nevetünk – mondjuk stand up során viccet csinálnak a negatív élethelyzetekből – mert a figyelem, a nevetés által azonosulunk a bajjal, ami hat ránk. Akkor mi a megoldás?

Az egyik legnagyobb paradoxon: vérre menő harc a nyugodt életért

A harc, akármit teszünk, mindig harc marad. Lehet passzív ellenállás, lehet tüntetés, lehet igazi küzdelem is. Az legjobb persze az lenne, ha nem kellene eljutni a harcig. Nem véletlenül nem használtam az „igazi győzelem az lenne” kifejezést, hiszen győzelem csak harc által lehetséges. A harccal sem lenne semmi gond, hiszen a győzelem hatalmas adag pozitív érzést hoz magával, ám a mai harcokkal az a probléma, hogy rész győzelmek vannak, apró örömökkel, és sok veszteség árán.

Sosincs teljes lelki „felszabadulás”, minden területen harcolni kell, a belefektetett energia sosem hozza a várt, véglegesen felszabadító érzést. Nincs meg az egyensúly, ami a harc szükségességét – a várt győzelem mértékének lehetősége által – igazolná. Tudjuk, hogy az emberiség képtelen megoldani ezt a paradoxont, mégis elvárjuk magunktól, hogy optimisták legyünk. Tehát igaz Geroge Jean Nathan felvetése, miszerint „Optimista az, aki azt hiszi, hogy a légy a szobában a kijáratot keresi”.

Akkor hogyan tovább?

Karinthy Frigyes meglátása a kezdet: „Nem mind arany, ami fénylik. Lehet, kedvező körülmények közt a gyémánt is.” A „méreg”, bármilyen csomagolásban adják, akkor is méreg. Tehát, szelektálni, különbséget tenni kell tudnunk először. Aztán meg kell teremteni magunkban a kedvező feltételeket – ahogy a maggal tesszük, ültetéskor. A megmagyarázhatatlan negatív érzések, melyeket a világnak köszönhetünk, a neveltetés gátjai, a hitnélküliség (könnyebben hisz az, aki már valóban hitt valamiben), a múlthoz való megmagyarázhatatlan ragaszkodás mind-mind olyan tényezők, melyek zsigerből jönnek, és nagyon nehéz megszabadulni tőlük.

Ne a sebeidet nyalogasd, hanem indulj egy sokak által bevált úton - ilyen például a relaxálás. A többi ötlet jön magától. Az agy automatikusan mindig azokra a dolgokra figyel, amit fontosnak tartasz, ami a fő csapásirány. Ezáltal igényed lesz rá, és meg fogod látni, amit meg kell látnod.

A második lépcső: kilépni a komfortzónából

Emile Ajar szavai szerint „A dolgok jó oldalát érdemes nézni (…), igaz, nem mindig lehet tudni, hogy melyik a jó oldal. Nem nagyon feltűnő.” Az első, amit meg kell tenni: kezdd el más szemmel – kritikusan – nézni a televíziót, hallgatni a rádiót. Próbáld meg felismerni, majd szelektálni a bújtatott csapdákat. Annyi időt tölts a természetben szemlélődéssel, télen-nyáron egyaránt, amennyit tudsz. Tanulj meg egy technikát, amivel bárhol, bármikor el tudod magad lazítani. Kerüld a negatív embereket. Sportolj, de nem mindegy hogyan. Rendszeresen, és ne kifulladásig. Akkor csinálod jól, ha közben beáll a „gondolati halál”, tehát nem gondolsz semmire, csak élvezed a mozgást. Ezt elérheted napi 20 perc kocogással.  A folyamat kapcsán legyél kitartó. Amilyen változás meg van, abból ne engedj. Ám fontos, hogy legyél türelmes magaddal. Ha magaddal türelmes vagy, a környezeteddel is az leszel.

Hitelezz a jövőből boldogságot

Richard David Precht szerint „Még a boldogság esélye is nagyon jelentős mértékben járul hozzá a boldogsághoz.” Ez mindennel így van. Ha a boldogság lehetősége elérhető közelségben van, akkor már az is boldogság, ugyanakkor, ha „ott lóg fejünk felett Demoklész kardja” akkor boldogtalanabb vagy, félsz, stb. Ezzel pedig el is jutottunk a „gondolatokkal teremteni” témakörhöz, ugyanis boldogságot teremteni annyi, mint látni, lélekben megélni a még be nem teljesült dolgot. Mintha ellopnánk, hiteleznénk magunknak egy kicsiny darabot a jelenbe a jövő boldogságából. Ez egy olyan „hitel” a jövőből, melyet nem kell visszafizetni, sőt, a jövő fizet neked jutalmul, hogy pozitívan gondolkoztál. Ez az a „hitel”, aminek segítségével nem csupán a jövődet teszed szebbé, hanem a jelen pillanatait is a hitelezett boldogsággal.