Nem gondoltam, hogy egyszer fel fogok nőni – Interjú Somogyi Diával

Énekes akart lenni, majd húsz évig teniszezett, szinte véletlenül csöppent bele a szakmába, mégis a mai napig műsorvezetőként dolgozik. Ugyan gyermekei születése után viszonylag hamar tért vissza a munka világába, elsősorban édesanyának tartja magát, és nem fél a negyedik iksztől. Somogyi Diával, az M4 sportcsatorna műsorvezetőjével beszélgettünk.

Második gyermeked féléves volt, amikor visszatértél a képernyőre, nemrég indult el az M4 sportcsatorna, Emma lányod pedig idén kezdte az iskolát. Mennyire rohanós az életed?

Az utóbbi időben tényleg az volt, és éppen ezért értékelem azokat a pillanatokat, amikor csak ülhetek egy helyben, és nem kell foglalkoznom semmivel. Ilyenkor maximálisan elégedett vagyok, és ki tudok kapcsolódni. Mirkó egyébként két és fél éves, Emma pedig hét. Francia nyelvű iskolába írattuk, ami nincs túl közel a lakásunkhoz, ezért minden reggel hatkor kelünk. Ezt neki is meg kellett szoknia, hiszen amíg mindketten óvodába jártak, addig reggelente nyugodtan el lehetett szöszmötölni, felöltözni, meginni a tejecskét, a kakaót. És én sem sürgettem őket, hiszen nem volt nagy tragédia, ha nem értünk be időben az óvodába. Mindig is azt gondoltam, hogy éppen eleget fogják még őket sürgetni az életben, sokszor majd időre, pontosan érkezniük, feszes időbeosztásban élniük.

Egyébként nem hagyom, hogy nagyon felpörögjön az életem, és abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy a munkahelyemen ebből a szempontból maximálisan támogatnak engem. A forgatásokat akkora időzítjük, amikor a gyerekek bölcsiben, iskolában vannak, amikor pedig heti két-három alkalommal műsort vezetek, akkor sem kell azon aggódnom, hogy minden rendben van-e velük, mert van egy nagyon rendes, precíz apukájuk, aki maximálisan el tudja látni őket.

Bár ismét dolgozol, mégis van egy olyan érzésem, hogy inkább főállású anyukának tartod magad. Jól látom?

Ez pontosan így is van! Számomra elképzelhetetlen volt, hogy csak azért betuszkoljam őket bölcsibe vagy oviba, vagy azért hívjak segítséget, mert nekem dolgoznom kell, vagy mert dolgozni akarok. Főleg, amióta Mirkó megszületett, azt veszem észre, hogy iszonyatosan gyorsan telik az idő. Nem azt mondom, hogy félek ettől, de néha azért elgondolkodom rajta, vajon mennyi idő az, amit mi még együtt tudunk tölteni.

Te vagy a kedves, mosolygós nő a képernyőről, akit ha lát az ember, akkor úgy érzi, hogy ismerős néz vissza rá. Pedig valójában elég keveset lehet tudni arról, hogy ki is az a Somogyi Dia. Tudatosan kerülöd a szereplést?

Engem a bulvársajtó elég ritkán keres, ugyanis nekem, jó értelemben véve, „kétségbeejtően” átlagos életem van. Én nem szenvedek síbalesetet, nem váltam el, nem vagyok válságban. Egyszerűen, amiről azt gondolják, hogy az olvasót érdekelheti, az az én életemben nincs meg. Akkor keresnek meg, ha terhes vagyok, ha szültem, ha házassági évfordulónk van, vagy nyaralni megyünk. Ráadásul nekem a karrieremben sincsenek olyan nagy váltások, ami érdekes lehetne. Persze, ha most hirtelen elkezdenék főzni, könyvet írnék vagy blogot indítanék, akkor az érdekes lenne.

Pedig ez utóbbi akár lehetett is volna, hiszen úgy tudom, hogy Emmánál babanaplót vezettél.

Igen, öt napig. Aztán rájöttem, hogy alkalmatlan vagyok rá. Pedig azt mondják, van egyfajta szarkasztikus humorom, amit talán szeretnének az olvasók. De ma már mindenki babanaplót vezet, mindenkinek van blogja. Talán az erős családi kötelékek miatt van, de nem gondolom azt, hogy több időt kellene szánnom valami új dolog kitalálására. Én olyan jól érzem így magam, szeretem, ha együtt van a család, és azt tervezgetjük a férjemmel, hogy majd elköltözünk egy kertes házba. Engem ez motivál. Persze a munkát is nagyon élvezem, hiszen azzal, hogy külön csatornát kaptak a sportesemények, nekem és a kollégáimnak kinyílt a világ. Olyan, mintha megkaptuk volna Disneylandet!

A teljes cikket a Családi Lap 2015 októberi számában olvashatod el!

Szerző: Iliás-Nagy Katalin

Fotók: Rózsa Erika