Nekem nem is jár a boldogság?!

Írta: ,

A boldogság mindenkinek jár. Ennek ellenére, amikor végre beköszönt hozzánk, nem feltétlenül tudjuk igazán értékelni. Sokak szerint már annak is örülnünk kellene, hogy van hol laknunk, van mit ennünk, módunkban áll dolgozni, de a magasabb küszöbre emelt boldogságot jóval nehezebb meglátnunk, tiszta szívvel fogadnunk.

Mások ennyinek is örülnének!

Azokban a nőkben, akik a felhőtlenséget keresik, önismereti könyveket bújnak, folyton ott motoszkál a kisördög, mely szerint mások már azzal is tökéletesen boldogok lennének, ami nekünk jutott.

Való igaz, egyesek mindent megadnának azért, hogy ne kelljen éhezniük, legyen hol lakniuk, ne küzdjenek halálos betegséggel, vagy éppen annyit mutasson a saját mérlegük, mint amennyivel te aktuálisan elégedetlen vagy.

Ugyanakkor fontos leszögezni, hogy az nem fog inspirálni, fejlődésre késztetni, ha azzal foglalkozol, mások mit irigyelhetnek az életedből.

Igen, szerencsés vagy, ha elégedett lehetsz azzal, ami jutott, és a boldogság alapköve, amikor értékeled a mindennaposnak vélt, ám hihetetlenül fontos dolgokat.

Az alaptalan bűntudattal azonban nem leszel hasznára a társadalomnak.

Ha most jó jön, később biztos rossz lesz...

Ez a tökéletes pesszimista látásmód, amit igen sokan gyakorolnak napjainkban. Ezen elv szerint az élet hullámvölgyekből és hullámhegyekből áll, s ha éppen jó dolgok történnek velünk, akkor annak a fejezetnek még nincs vége.

Főleg azokra jellemző ez az életfelfogás, akik sokat szenvedtek, küszködtek, folyton valamilyen problémával szembesültek, s ezért amikor aktuálisan minden elfogadható az életükben, nem tudnak és nem is mernek örülni.

Ezzel az egésszel az a gond, hogy ha ezt az elvet vallod, akkor lényegében sosem vagy boldog.

Még ha igaz is, hogy a hullámvölgyek folyton felmerülnek, bőven elég akkor aggódni rajtuk, amikor már kopogtatnak az ajtón.

Olyasvalami miatt izgulni, problémázni, ami lehet, hogy egyszer csak beköszönt, s elrontani vele a jelen tökéletes pillanatait, igencsak nagy butaság.