Ne hagyd, hogy félrevezessenek! Csapdák a testbeszéd értelmezésében

Írta: ,

Testünk jelzései sokszor többet árulnak el rólunk, mint szavaink. Belső érzéseinket tükrözik. Jelentésük fejtegetései azonban tévútra is vezethet minket, hiszen mindenki más, minden helyzet egyedi, és semmi sem állandó. Cikkünkben a Pygmalion-effektus csapdájára is felhívjuk a figyelmet.

Az összkép becsaphat

Amikor valakit meglátunk, valamilyen benyomást kelt bennünk.

Villámgyorsan rengeteg információt kapunk róla, de csak az összkép az, ami tudatosul bennünk. Az összképet a testalkat, a testtartás, a mimika és az arcjáték érzékelése alapján alakítjuk ki magunkban.

Ha az illető a megpillantásakor beszél is, akkor beszédének hangszínét, zenéjét, ritmusát is megfigyelhetjük.

Ezek módosíthatják az összképet. Lehetséges, hogy egy egészen más összképet raknánk össze, ha mindezt nem egyszerre észlelnénk, hanem önálló egységekként értelmeznénk.

A jelenségnek az a magyarázata, hogy az agyunk az új tapasztalatokat a régiekre vezeti vissza, hogy rendet vigyen a (látszólagos) rendetlenségbe. Olyan gyorsan dolgozik, hogy észre sem vesszük, és egykettőre tévútra vezethet minket.

Mosolygás

Egy kínai közmondás szerint „Aki nem tud mosolyogni, ne nyisson boltot.” Aki nem mosolyog, az önmagával „sem tesz jót”.

Nem ismeri magát eléggé, nincs a lelkében nyugalom.

Nem képes önállóan boldogulni.

Egyes amerikai vállalatoknál nemcsak az eladókat, hanem még a vezetőket is elbocsátják, akik nem hajlandóak mosolyogni.

Középszinttől lefelé pedig alig alkalmaznak olyan embereket, akik túl gyakran lebiggyesztik az ajkukat.

Még az erőltetett mosoly is több a semminél, mivel átalakulhat igazivá, ha sikerül legalább 20 másodpercnél tovább fenntartani.

A mosoly megnyugtat, és világossá teszi a gondolkodást.