Önimádók között – avagy hogyan bánj egy narcisztikus személyiségzavarossal

Írta: ,

Mintha minden generációnak meglenne a maga kiválasztott mintája, mitológiai alakja, amelynek motívumával azonosulni tud, és amelyet követni akar. Prométeusz, Faust és Sziszifusz után most az önimádó Narcissus társadalmában élünk, ahol az ego visz mindent és a mértéktelenség az új mérték. De mit tekintünk narcisztikus személyiségzavarnak?

„Sütkérezzetek ragyogásomban” Kép forrása: pinterest.com

A narcisztikus személyiségzavarral küzdő számára a csodálat olyan fontos, mint a levegő. Nem tud meglenni nélküle, és bármit meg is tesz érte.

A másik ember érzésein simán átgázol, hogy megkapja, ami neki kell. Mivel nincs önbecsülése, csak önbizalma, ezért a kör ördögi.

A dicsérettel soha nem lakik jól, és soha nem elég neki a siker.

A világban elfoglalt helyét kivételesnek és fontosnak hiszi.

Azt gondolja, nélküle megállnak a dolgok, ráadásul – mint kiválasztott – felhatalmazottnak érzi magát bármire, akár a mások helyett való döntésre is. Hiszen ő úgyis jobb, tehát jobban is tudja.

Imádja a külsőségeket, a pompa, a luxus illik hozzá, és meggyőződése, hogy bármit megérdemel.