Napi akár 6 órát is videójátékoznak a kamaszok! - Így hat az életükre, a szakértő szerint

Írta: ,

Egyre több kamasz tölt naponta több órát a videójátékozással, akár 4-6 óra hosszára is a képernyő elé ragadhatnak. Bernschütz Mária, a Budapesti Műszaki Egyetem adjunktusa, Z generációkutató lapunknak elmondta, hogy nem csak a legfiatalabbak, de az Y generáció tagjai között is sokan vannak, akik rengeteg időt töltenek videojátékozással.

– A videojátékozás is egyfajta szórakoztató forma, akár a televíziónézés. Habár elsősorban férfiakat vonz a rendszeres videojátékozás, de a nagy gamer-ek között lányokat is találunk – magyarázta a szakember.

A BME adjunktusa szerint a Z generáció döntő többsége játszik, hiszen ők még főként diákok, és így több idejük és energiájuk lehet a rendszeres videojátékozásra.

– Nemrég készült egy hazai kutatás, amelyben a Z generáció tagjait arról kérdeztük, átlagosan mennyit videojátékoznak naponta. Eredményként 4-6 óra jött ki, és az igazán érdekes az volt, hogy ők ezt átlagos mennyiségnek érezték, és nem tudták felmérni, hogy valójában ez nagyon sok idő egy nap – mondta el.

A japán társadalomban már annyira súlyos problémát jelent a rendszeres videojátékozás, hogy 2015 óta Japánban állami támogatással a szülők hétvégére a 14-18 éves gyermekeket leszoktató táborokba küldik, úgynevezett digitális detoxikálóba. Kínában is 2015-ben közel 24 millió fiatalt küldtek internet leszoktató táborba.

– A baj nem a függőséggel van elsősorban, az is káros, de társadalmi szocializációs (kamaszkori első szerelmek, kapcsolatok kialakítása a másik nemmel, és hasonlók) hátrány is éri a napi 4-6 órában videójátékozó fiatalt, aki a monitor előtt még 2-3 másik kamasszal áll online kapcsolatban, chat, vagy fülhallgató segítségével. Tehát se megszakítani, sem elpillantani nem tud a monitorról. Ilyenkor ritkán vonnak be lányokat, és ez oda vezethet, hogy bizonyos szituációk tolódhatnak, kimaradhatnak az életükből, amelyek a szocializációjuk fontos részei lennének –  hívta fel rá a figyelmet a szakértő.

A szakember szerint a videojátékozás nem szűnik meg, és még csak most állunk az előtt, hogy még a mostaninál is többen és többet játsszanak majd.

A Z generációkutató szerint az is egy súlyos probléma, hogy a szülők sokszor nincsenek tisztában azzal, milyen játékkal – általában nem ismerik a gyermekek okostelefonján lévő applikációkat, avagy videojátékokat –, mennyire agresszív játékokkal játszanak a gyerekeik, és nem mindig veszik észre azt sem, mennyire stresszesek a gyerekeik, pedig az állandó játék, a versenyszituáció fizikailag nyomást helyez rájuk.

– Sok kamasz szülője jó dolognak élheti meg, hogy a gyereke otthon van, rajta tarthatja a szemét, nem megy el a haverokkal bulizni, ezért nem is tekintik annyira problémának azt, hogy folyton videojátékozik a gyermekük. Szülőként érdemes lenne megnézni, mit játszik a gyerek, és hogyan viselkedik közben, mennyire éri őt ezáltal rendszeres agresszió és stressz. Vizsgáltuk hallgatókkal a Z generáció agresszivitását videojátékozás közben, kiderült, hogy sok fiatal, ha épp veszített, vagy éles helyzetben nem teljesített, akkor felcsattan, rugdosódik, és hasonlók – mondta Bernschütz Mária.

A szakember szerint a videojátékozás nem szűnik meg, és még csak most állunk az előtt, hogy még a mostaninál is többen és többet játsszanak majd. A mostani fiatalok talán akkor változtatnak majd a jelenlegi szokásaikon, ha egyetemre mennek vagy dolgozni kezdenek, hiszen ekkor már nem jut majd annyi idejük a játékra, mint korábban.

– Habár, még mindig az Y generációsok is játszanak, és valószínűleg játszani fognak a Z generációsok is, de nem ugyanazt, és nem ugyanakkora időmennyiségben (hiszen társaik is felnőnek közben). Szülőként érdemes ellenőrizni, mivel játszik a gyermek, és ha megjelennek a stressz és szorongás tünetei, vagy akár az, hogy a rengeteg gép előtt ülés hatására még hízni is kezd a gyermek, mindenképpen beszélni kell vele a problémáról. Akárcsak a képernyőfüggő fiatalok esetében – tette hozzá –, itt is egy kortárs pozitív példa az, aki a legtöbbet segíthet abban, hogy kevesebb időt töltsenek a videojátékozással.

Mészáros Dóra, pszichológus szerint a mai kamaszok, vagyis a Z generációhoz tartozók már beleszülettek egy olyan világba, ahol az internet körülvesz minket, ezáltal az ő életük a virtuális és online világgal összefonódott. Az ingerküszöbük sokkal magasabb, mint a korábbi generációké a játékok szintjén is, vagyis minél színesebb, szagosabb játékokra van igényük - más kérdés, hogy ezt az igényüket ki is tudják elégíteni, azaz a szülők hogyan viszonyulnak a virtuális kütyükhöz.

– Fontos hangsúly van azon, hogy mennyit, mivel és hogyan játszik a gyerek, amikor videojátékozik. Azért játszik vele, mert érdekes, izgalmas, vagy mert unatkozik és ezzel könnyű időt tölteni, hiszen beszippant egy élményvilág, vagy mert valamit pótol ezzel – magyarázta a pszichológus.

A szakértő szerint minden eset egyedi, és érdemes megnézni, mi az oka a videojátékozásnak.

– Természetesen itt ok-okozati kérdéseket is nézhetünk: azért játszik a kamasz a játékkal, mert így tud kapcsolódni a többiekhez, vagy esetleg azért, mert nincsenek kortárs kapcsolatai, barátai, és ezért választja a játékot. Ha valakinek nincsenek kapcsolatai, és belemenekül a játékokba, beletanulhat ebbe az izolált létformába, hiszen a játékból kap pozitív, bár hamiskás visszajelzést, így nehezebb lesz később baráti és párkapcsolatokat kialakítani, hiszen nem lesznek meg a megfelelő szociális képességei, készségei, amiket az érésünk során sajátítunk el, gyakorolunk be – mondta Mészáros Dóra.

Nem az azonnali eltiltás a megfelelő módszer, hiszen ezt az időt a gyerek nem tudja feltölteni más tevékenységgel. A legjobb tipp, hogy mi magunk is függetlenítsük magunkat a képernyőktől, legyen legalább 1 óra, amit kütyümentesen töltünk együtt.

Véleménye szerint a legfontosabb szülői feladat, főleg ha egy kiskamaszról van szó, hogy legyen a videojátékozásnak kerete, amit a szülővel együtt szabnak meg, illetve, hogy lehessen róla beszélgetni, tehát a szülő tudjon ezen keresztül csatlakozni a gyerekhez.

– Keretet adni az időkorláttal, heti rendbe építéssel érdemes kezdeni, szülőként pedig mutassunk alternatívákat a gyereknek a szabadidő eltöltésére. Ha egy szülő úgy látja, hogy a gyereke nehezen mászik ki a virtuális valóságból, és egyre több kell neki, azt gondolom az első lépés a beszélgetés, és nem a megijedés. A szülő a felnőtt, a biztonságos háttér: egy jó szülő-gyerek kapcsolatban a bizalom megvan, a gyereknek el lehet magyarázni, miért is ijesztő, amit csinál, mitől fél a szülő, mi fog történni, ha ezzel most nem kezdenek semmit. 

Érdemes vele elkezdeni beszélgetni a játékról, akár megkérni, hogy mutassa meg, mivel játszik, és szép lassan felderíteni, hogy vajon miért van erre szüksége - mióta játszik intenzíven, mi válthatta ki, mi tetszik neki annyira benne. Nem az azonnali eltiltás a megfelelő módszer, hiszen ezt az időt a gyerek nem tudja feltölteni más tevékenységgel. A legjobb tipp, hogy mi magunk is függetlenítsük magunkat a képernyőktől, legyen legalább 1 óra, amit kütyümentesen töltünk együtt - például egy vacsora keretében. Alakítsuk ezt mindennapi rutinná – tette hozzá –lehet, hogy a kamasz kezdetben ódzkodik majd, de meg fogja érteni, és tetszeni fog neki, hogy érdeklődnek iránta