Miért van felnőttként sokkal kevesebb barátunk?

Írta: ,

A barátság egy örökérvényű és életre szóló dolog – legalábbis a nagykönyvekben. Ezzel szemben a valóságban legtöbbször azt tapasztaljuk, ahogy múlik az idő, úgy lesz egyre kevesebb barátunk. De miért?

Kevesebb a szabadidőnk

Napjainkban nem feltétlenül mondhatjuk el, hogy a tanulóknak, kamaszoknak olyan rengeteg szabadidejük lenne. Egyre több az elvárás, a követelmény, kiéleződik a versenyhelyzet, hétvégén és nyáron pedig ott a diákmunka.

De egészen addig, amíg ez nem köszönt be, meglehetősen sok idő jut a pihenésre. Nem kapunk mindennap házi feladatot, sok a szünet, a nyárról nem is beszélve. Bár vannak kötelező teendőink, nagyvonalakban a szocializálódásra, ismerkedésre, barátkozásra kell koncentrálnunk.


Összeegyeztethető a munka a tanulással? Utánajártunk!


Van, akinek ez könnyebben megy, van, akinek nehezebben, de azt szinte mindenki elmondhatja magáról, hogy iskolásként volt a legtöbb barátja, haverja.

Felnőttkorban minden megváltozik: beindulnak a váltott műszakos munkák, elmaradnak a hétvégi kiruccanások, és szépen lassan azt vesszük észre, hogy jóformán nem maradt barátunk.

Nem veszünk részt új programokon

Még mindig vissza kell kanyarodnunk az iskolás évekhez, hiszen ott legalább hetente szembesültünk a különféle programokkal. Az intézmény szintjén is gyakoriak voltak a rendezvények, de mindenki járt legalább egy szakkörre, fakultációra.

A közös érdeklődési kör megadta az első beszélgetések alapjait, illetve magát a lehetőséget is, hogy korunkhoz passzoló társaságban mulathassuk az időt.

Katasztrófának éreztük, ha nem mehettünk el az iskolai bulikba, hiszen az óriási társadalmi eseménynek számított. Felnőttként már nem csupán a kevesebb szabadidő, az alábbhagyó kedv is közbeszól az új programokon történő részvétellel szemben.

Már messze nem tragédia, ha a hétvégét otthon töltjük, ha kimaradunk egy városi rendezvényből, vagy egyszerűen nem teszünk eleget a banda meghívásának.