Te is mániákus segítő vagy? Ha az alábbiak igazak rád, ideje kicsit magadra is gondolnod

Írta: ,

A segítségnyújtás egy jó, és fontos dolog, de csak kevesek találják vele kapcsolatosan az arany középutat. Sajnos többen vannak azok, akik gyakorlatilag egyáltalán nem támogatnak másokat, sokan még otthon sem segítenek. Emellett akadnak olyanok, akik már-már mániákusan pártfogolnak másokat, de ennek sajnos több hátránya is akad. Eláruljuk, hogyan ismerheted fel, ha túlzásba vitted a segítségnyújtást, és milyen következményekkel számolhatsz!

Mindened a tanácsadás

Valamiért úgy érzed, mindenkinek segítened kell, és bár te a tettek mezején is jeleskedsz, szóban főleg elsöprő a teljesítményed. Egyfajta kényszert érzel arra, hogy mindenkinek megmondd, szerinted hogyan kellene élnie, milyen praktikákat, tippeket tudnál javasolni számára, stb. Ezzel a mentalitással az a gond, hogy sokan nem a segítő szándékot látják, hanem okoskodásnak, belemagyarázásnak tartják a véleményedet, és sajnos akadnak, akik kifejezetten az ellenkezőjét csinálják az adott tanácsnak.

Persze utóbbinak nincs túl sok értelme, de ami biztos, hogy nem kell kéretlen tanácsokat osztogatnod senkinek. Természetesen puhatolózhatsz, érdeklődhetsz, esetleg megemlítheted, hogy „olvastál erről valami érdekeset”, de ha úgy tűnik, a beszélgetőpartnered nem kérdez vissza, akkor ne erőltesd a tanácsadást, mert nincs értelme.

A munkád is a segítségnyújtásra épül

A mániákus segítők akkor érzik jól magukat, ha nem csak a szabadidejükben jótékonykodhatnak, hanem a munkájuk során is adhatnak és adhatnak. Ezért jellemző lehet rád, hogy olyan területen helyezkedtél el, vagy olyasmit tanultál, amivel mások hasznára lehetsz. Ez tulajdonképpen egy nagyon hasznos és igazán jó dolog, de egyben veszélyes is. Ennek az az oka, hogy a mániákus segítőktúlságosan” lelkiismeretesek, és bizonyos munkákba pontosan akkor lehet belerokkanni, ha nem tudják őket reálisan ellátni, hanem érzelmi alapokra helyezik a feladataidat. Ez káros, hiszen ronthat az objektivitásodon, és lelkileg is felemészthet.

Alaposan meg kell gondolnod, hogy hosszútávon is képes vagy-e ilyen megterhelő munkát végezni. Sajnos egyébként pont ezekre a tevékenységekre (pl. ápoló- vagy gondozónő stb.) jellemző, hogy a dolgozók egyszerűen nem tudnak kilépni a munkahelyükről, mert tudják, mennyire fontos dolgot tesznek az emberekért, vagy éppen az állatokért, a környezetért.

Azonban azt mindenkinek fel kell(ene) ismernie, hol húzódik az egyéni tűréshatára. Nem szerencsés megvárni, míg lelkileg, vagy fizikálisan belerokkansz a munkádba, hiszen akkor te leszel az, akinek majd segíteni kell, márpedig ezt mindennél nehezebben viseled.

Nem tudsz nemet mondani

A mániákus segítők tipikus jellemzője, hogy nem tudnak nemet mondani. Előfordult már, hogy bűntudatot éreztél a miatt, hogy valakinek nem tudtál segíteni? Bár ő hangsúlyozta, hogy ez nem nagy probléma, te mégis inkább átszervezted a teljes hetedet csak azért, hogy mégis eleget tegyél a kívánságának? Ez egyszer-egyszer nyilván nem probléma, de egyébként muszáj lesz változtatnod rajta.

Nagyon fontos, hogy megtanulj nemet mondani, mert sajnos mások könnyen visszaélhetnek azzal, hogy rád mindig lehet számítani. Azon kapod magad, hogy minden szabad percedet másokra áldozod, és a legfontosabb emberre, saját magadra nem jut időd.

Minden jótét léleknek, elszánt segítőnek tisztába kell kerülnie azzal, hogy adni csak akkor lehet, ha van miből, és ez természetesen képletesen is igaz. Ha semmi energiád, életkedved nincs, akkor az már annak a jele, hogy alaposan kiszipolyoztad a raktárkészleteidet. Be kell látnod, hogy hosszútávon nem fogod tudni tartani ezt a tempót, és nemhogy sokat, keveset sem fogsz tudni segíteni. Tehát meg kell tanulnod bizonyos esetekben azt mondani, hogy „ne haragudj, de nem érek rá”, mégpedig lelkiismeret-furdalás nélkül. Nyilván nem kell minden alól kihúzni magadat, hiszen az a másik véglet, de nagyon fontos, hogy rangsorolj.

Képek forrása: [email protected]/Depositphotos.comSyda_Productions/Depositphotos.com