Lenyúlja az ismerőseidet? Így szabadulj meg a kapcsolatvámpíroktól!

Írta: ,

Az egyszerű energiavámpírt sem könnyen ismerjük fel, nemhogy az olyan számítót, aki pusztán azért van jó viszonyban velünk, hogy kapcsolatainkat bekebelezhesse. Pedig a kapcsolatvámpírok léteznek és nagyon sokan vannak. Ismerd fel és szabadulj meg tőlük minél gyorsabban!

Miről ismered fel, hogy nem te vagy érdekes számára, hanem a te kapcsolataid?

A kapcsolatvámpírok rendkívül felszínes emberek, akik sokat adnak a látszatra. Például folyton bővítik facebook ismerőseik körét, mindenit bejelölnek és minden jelölést visszaigazolnak. Egy ember átlagosan maximum pár száz ismerőssel képes valódi kapcsolatot tartani, napi szinten nem többel, mint ötven. Akinek ezerszámra rúgnak az ismerősei a közösségi oldalakon, gyanús, hogy inkább gyűjtögető, mint valódi barát.

Ugyancsak a felszínesség egyik megnyilvánulása, hogy erősen külső kontrollos személyiségek, akik a környezetüktől várnak visszaigazolást és megerősítést viselkedésükre vonatkozóan. Nem mernek hibázni amíg meg nem hódították újabb ismerőseiket. Képesek álarcok mögé bújni és betanulni egy-egy kisebb szerepet az ideiglenes győzelem érdekében.

Indokolatlanul is fokozott érdeklődést mutat a barátaid, ismerőseid iránt. Elkéri elérhetőségeiket és keresi az ürügyet a kapcsolatteremtésre. Bejelöli őket facebookon és amikor találkozol velük, ragaszkodik hozzá, hogy ő is „beszálljon a buliba”. Ez nyilván furcsa lehet barátaid számára, tehát, ha zokon veszik, szinte biztosra veheted, hogy nem őszinte érdeklődéssel közeledik az illető, csak kihasznál benneteket.

A kapcsolatvámpírok általában nárcisztikus emberek, akik kizárólag saját igényeikkel foglalkoznak, viszont képesek kaméleonként idomulni amíg céljukat el nem érik. Utána, amikor már nem húznak hasznot belőlünk, elhanyagolnak vagy kizárnak az életükből. Nárcizmusukat leginkább a státuszhajhászásban élik ki, tehát kapcsolataikban is arra törekszenek, hogy minél előkelőbb, gazdagabb, híresebb, befolyásosabb emberekkel kerüljenek kapcsolatba. Ettől érzik erősnek magukat és ezzel szépen vissza is élnek alkalomadtán.

Nem képesek önerejükből a fejlődésre. Ez is a szociopátia egy formája, hiszen a kapcsolatvámpírok valójában kapcsolatfüggők, akárcsak a paraziták, akik számra a gazdatest jelenti a táptalajt. Nélküle elpusztulnának, ezért minél több „potenciális gazdatestet” kell szolgálatba állítani, hogy a lehető legjobb feltételek szerint működhessenek. Általában valamelyik áldozatuktól kérnek szívességet a továbblépéshez, karrierjük építéséhez és amikor jobb esélyeket szimatolnak, természetesen továbbállnak.

Nincsenek elmélyült barátságaik. Sok ismerősük van, de barátjuk alig akad, mivel a barátsághoz hitelesség és őszinteség kell. Számukra ez túl kockázatos és nem kifizetődő, hiszen egy barát csak ideig-óráig képes tolerálni, hogy kihasználják, előbb-utóbb kibújuk a szög a zsákból.

Folyton a kapcsolataira hivatkozik. Szánalmas hallgatni, ahogy meséli egyik-másik vélt ismerősével közös kalandjait, de a harmadik ilyen „rendkívüli” történetnél már gyanút foghatunk. Szinte mindenkinek van extrovertált, szangvinikus ismerőse, de a kapcsolatvámpír meséiből süt a hencegés: azért meséli, hogy eldicsekedhessen vele, micsoda nagyszerű barátai és befolyásos kapcsoaltai vannak.

Untig elég ez a pár jellemző is, ha belegondolunk, hogy ilyesmire csakis sérült emberek képesek. A kapcsolatvámpírok sajátos függősége kora gyermekkori trauma jele is lehet, hiszen viselkedésükkel pontosan azt szeretnék elérni, hogy elfogadják és szeressék őket.

Tragédiájukat a jelenség ördögi köre csak súlyosbítja: minél felszínesebbek, annál kevesebb bizalomban lesz részük és annál több elutasításban.

Mindenkit nem menthetünk meg, de aki elfogadja a segítséget, annak mindenképpen segítenünk kell. Elsősorban viszont önmagunkat és környezetünket kell mentesítenünk a kapcsolatvámpírok okozta károktól.