Lehetsz depressziós anélkül, hogy tudnád, tényleg az vagy?

Írta: ,

A depressziót sosem szabad félvállról venni, sem pedig hagyni, hogy teljesen eluralkodjon rajtunk. Sokszor viszont az is előfordulhat, hogy csak szomorúnak érezzük magunkat, és észre sem vesszük, hogy a tüneteink már rég meghaladták a szimpla rosszkedv határát. Lehetünk úgy depressziósak, hogy mégcsak nem is tudjuk magunkról? A válasz sajnos igen.

A depressziónak eltérő tünetei lehetnek Kép forrása: theoptimizedweb.com

A depressziós embert nem arról lehet felismerni, hogy mindig szomorúan, kisírt szemekkel járkál az utcán.

Ennek a betegségnek sokszor rejtett jelei vannak, amelyek egy kívülállónak sokszor csak azután tűnnek fel, hogy felhívják rá a figyelmét. Könnyen előfordulhat, hogy két depressziós embernek teljesen más tünetei vannak.

Ott van például Eszter, aki rossz kedvű, álmatlanságban szenved, alig bír enni, nem tud koncentrálni, és annyira elveszettnek érzi magát, hogy életkedve sincs.

Aztán ott van Lilla, aki napi 12 órákat alszik, de mégis hulla fáradt, fizikailag gyenge, és teljesen értéktelennek tartja magát.

Jelentősen eltérő esetek, mégis mindketten komoly depresszióval küzdenek. Épp ezért olyan nehéz meghatározni, pontosan mit érezhet az, akinél megjelenik ez a betegség.

A depresszió kialakulását akár a hajunk növekedéséhez is hasonlíthatjuk.

A szálak napról napra nőnek, egyre hosszabbak, de mi mégsem vesszük észre ezt a változást, hiszen folyamatosan szem előtt vannak a tincsek.

Hasonlóképp történhet meg az, hogy fel sem tűnik, de a hangulatunk fokozatosan elkezd átalakulni, és a magunkról kialakított kép is teljesen máshogy fest.

Aztán egyik napról a másikra visszatekintünk régi, vidám személyiségünkre, és hirtelen rá sem ismerünk arra, aki a tükörből néz vissza ránk.

A változás, ami eddig még csak fel sem tűnt, most már tisztán látszik a szemünk előtt.

Innen már csak egy lépés az, hogy az ismerőseink aggódni kezdjenek, és egyre gyakrabban megemlítsék, mennyire más lett a viselkedünk az utóbbi időben.