Krónikus halogató vagy? Amikor az élet befejezetlen feladatok gyűjteménye

Irimiás Alíz
Írta: ,
Krónikus halogató vagy? Amikor az élet befejezetlen feladatok gyűjteménye

Kép forrása: unsplash.com

Egy újságírónál szinte biztos, hogy egy cikk nem jön össze egyből: az anyaggyűjtés, annak átgondolása, érlelése, ok-okozati összefüggések keresése, az eredetiség megtalálása általában hosszabb folyamat. A cikkírás maga viszont nálam akkor működik jól, ha azt nem szakítja meg semmi. Ha mégis fel kell állnom valamiért a számítógép elől, vagy bármi mással elterelődik a figyelmem, sokkal nehezebb felvenni a fonalat, mintha egyszerre befejezném a cikket.

Azok a feladatok jelentik a legnagyobb kihívást általában, amelyeknél nincs egyértelmű határidő, vagy nem látható a vége. Sokak számára az is kihívást jelent, hogy egy nagyobb projektet végigvigyenek, mert csak a végcélt látják, de fogalmuk nincs, hogyan juthatnak el odáig, egyszerűen túl nagy falat számukra. 

Mindannyiunknak vannak olyan félbehagyott dolgai, amelyeket soha nem fejeztünk be, vagy amit el sem kezdtünk. Ezzel nincs gond, amíg ritkán fordul elő velünk ilyesmi. Onnantól válik problémává, ha szinte minden, amibe belekezdünk, félbemarad: soha nem érünk végére a rendrakásnak, belekezdünk egy blogírásba nagy lelkesedéssel, aztán nem folytatjuk többé, felnőtt korunkban is még meg akarunk tanulni angolul, de se az online tanulás, sem a tanfolyami órák, sem a magántanár nem tűnik jó megoldásnak, és még mindig csak a bemutatkozást tudtuk megtanulni stb.

Az emberek negyede krónikus halogató, ez tűnik számukra az egyetlen járható útnak a félelmeik leküzdésére.

Félünk attól, hogy mások megítélnek: az emberek nem szeretik, ha mások értékelik a teljesítményüket. Azáltal, hogy halogatják egy feladat befejezését, elkerülhetik a húsbavágó értékelést. Tartunk attól, hogy túl magasra tettük a mércét: néha nem a bukástól való félelem, hanem pont a siker hátráltat bizonyos dolgok elvégzésében.

Ha egyszer korábban már túl jól teljesítetted a feladatot, a jövőben elérhetetlennek tűnik még számodra is a korábban elért eredmény, és úgy érzed, nem tudsz a saját elvárásaid szerint teljesíteni. Ha nagyon szereted az adott projektet, az is lehet, hogy attól félsz, ha végre pontot teszel a végére, véget ér az addigi élvezetes időtöltés. Ez csalódottságot okoz sokak számára és inkább addig húzzák a feladatot, hogy soha ne legyen vége.

Egy új projekt valóban olyan, mint szerelembe esni: izgató, felemelő, kifejezetten motiváló, nem érdekelnek az akadályok, a hátulütők, a kihívások, amelyekkel szembe kell néznünk.

Aztán, mikor a „kapcsolat” elveszíti rózsaszín báját, és tovább tart az egész, mint ahogy gondoltuk, már nem vagyunk biztosak benne, hogy annyira akarjuk, és minden alkalommal, amikor folytatnánk a feladat elvégzését, olyan, mintha falakba ütköznénk.

Hogyan juthatsz túl mégis ezeken a blokkokon, és hogyan fejezheted be, amit elkezdesz?

  1. Ne tápláld a negatív gondolataidat. Fogadd el, hogy szükségünk van időre ahhoz, hogy befejezzük, amit elkezdtünk, de a negatív gondolatok ebben nem segítenek. Inkább próbálj utánajárni a feladat buktatóinak.
  2. A tökéletességre törekvés nem mentség. Minden halogató megtalálta a legjobb módszert arra, hogy hogyan ne fejezze be a feladatot: a tökéletességre törekvés jó kifogásnak tűnhet, de attól még nem fogják elnézni nekünk, hogy nem végeztük el a dolgunkat. Legyünk inkább realisták, és csak olyasmibe kezdjünk bele, amit végig is tudunk vinni. A gyakori bukás nemcsak a kedvünket veszi el a további teljesítménytől, de eleve bukásra ítél.
  3. Attól, hogy a rád nehezedő teher súlya alatt stresszesnek érzed magad, nem fogsz jobban teljesíteni. A halogatók nem mind lusták, inkább rendkívül elfoglaltak, csak épp nem azt csinálják, amit kellene. A határidő következtében, az időhiány miatt, még kevesebb idejük marad elvégezni a feladatot, de a rájuk nehezedő stressz nem teszi hatékonyabbá a munkát, és a teljesítményükre is rányomja a bélyeget. 
  4. Ne csak a végcélt lásd. Azok, akik nehezen fejezik be azt, amit elkezdtek, nem a fától nem látják az erdőt, inkább nem látják az erdőtől a fát. A nagy, magasztos cél megvan, de nehezen tudják lebontani a nagy projektet részfeladatokra, és a végeredmény súlya egyszerűen megbénítja őket. Érdemes kisebb célokat kitűzni, ami elvisz a nagy célig, és azonnal hozzálátni a feladathoz. Ha pedig belekezdtünk valamibe, már csak folytatni kell állhatatosan, lépésről lépésre, míg célba nem érünk.

Fókuszban

Ideje lenne mindenkinek áttérni! Az NKM E-számla jó a környezetnek, az ügyfélnek és most a kórháznak is

Így tanítsd meg a gyerekednek, mi a jó és a rossz érintés

Egy mobil, amivel bátran villoghatsz, de nem kerül egy vagyonba

Tiszta lakás, ragyogó jókedv