Kipróbáltam: egy hétig semmi panaszkodás!

Írta: ,

Az egyhetes semmi panaszkodás kihívás nehezebb volt, mint gondoltam – és csúfosan bele is buktam. Nem egyszerű ugyanis észrevenni, mikor panaszkodsz – nem csak nekem, de a környezetemben élőknek sem tűnt fel, ha néha kicsúszott a számon egy-egy panasz, pedig mindenkit figyelmeztettem, hogy szóljanak rám, ha esetleg nyavalyognék valamiért. A tanulság? Ha mégis összejön, csodálatosan érzed magad tőle!

Pozitív hozzáállás, pozitív csalódás

Én szeretek panaszkodni. Így adom ki magamból a gőzt, és hajlamos vagyok egész nap csak szurkálódni, ha épp bal lábbal keltem fel – ezért mi is lehetne célszerűbb, mint kipróbálni egy egyhetes semmi panaszkodás kihívást, ami amúgy is ilyen „közel” áll a személyiségemhez. Az egésznek az a lényege, hogy rámutasson: a panaszkodás és a folyamatos negatív hozzáállás megmérgezi az életünket, nélküle sokkal boldogabbak vagyunk, és „bevonzzuk” a jó dolgokat. Nekem a bevonzással már rögtön problémáim akadnak (nem hiszek az ilyesmiben), de hamar rá kellett jönnöm, hogy ez korántsem az a tévé-médiumos „gondolj a pénzre, írd fel a kezedre a 33242 számot, és dől a lé” típusú bevonzás, sokkal inkább az, hogy ha a jóra koncentrálsz magadban, azt is fogod észrevenni a világban.

Az időzítés nem is lehetett volna rosszabb

Egy átlagos, nyugodt héten talán egyáltalán nem lett volna problémám azzal, hogy betartsam a panaszkodásmentes fogadalmamat. Amikor csak arra kell figyelnem, hogy épp mit mondok, hogyan szólalok meg, terelgethettem volna a gondolataimat a pozitív irányba – de nekem egy olyan hetet kellett választanom az egész kihívásra, ami már enélkül is maga lett volna a pokol. Meg kellett szerveznem ugyanis egy költözést négy nap alatt, egy last minute nyaralást két nap alatt, és közben még azt is össze kellett egyeztetnem, hogy azokon a napokon interjúzzak a Sziget Fesztiválon, amikor a két húgom is megy. Mellette persze a nyaralás miatt előre kellett dolgoznom mindenhol, hogy minden lehetséges szálat elvarrjak, és a tengerparton már csak a hűs hullámokra és a barnulásra kelljen koncentrálnom. Mondhatni, jól megszívattam magam, és rosszabb hetet nem is választhattam volna a nyárból arra, hogy magamra erőltessem ezt a számomra elég életidegen hozzáállást.